Fájdalmas lét
Nézem a holdat,
Látom a múltat,
Mi elszakít minket,
S felszakít itt bent.
Fenn ragyog az égen,
S boldog, mint régen,
Mi egykoron én voltam,
Mi örök ködbe vész.
Nő bennem a fájdalom,
Egyre mélyebb bánatom,
Nem tudom, merre jársz,
Engem már te sem látsz.
Nem bírom e létet,
Nehéz nélküled az élet,
Bár érezné lelked,
Mit lelkem elszenved...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Lenacska(szerző)2014. november 14. 14:30
Kedves @broken_soul: Nagyon köszönöm!
broken_soul2014. november 14. 11:43
Kedves Lena!
Ez vers egyszerűen gyönyörű. Fájdalmas és szép. Gratulálok!
Lenacska(szerző)2014. november 12. 15:44
@Enii08: írtam e-mailt :)
Enii082014. november 11. 17:13
Elmondanád az igazi neved? Ezt szeretném mondani hétfőn szavalón, de nem hiszem h a tanárnő elfogadja h ''Lena '' :)
Lenacska(szerző)2014. november 9. 18:18
Nagyon köszönöm!
adamne2014. november 9. 15:55
Fájdalmasan szép verset írtál kedves Lena.
Gratulálok szeretettel. Manyi
uzelmanjanos9562014. november 8. 15:32
Szívszorító fájdalmas soraid könnyezve olvastam, bennem is feltépett egy soha be nem gyógyuló sebet. Poéta szívvel gratulálok:János