A város, mely elválaszt
ahol akkor is gyönyörű leszel, ha már nem leszel enyém.
Most érzem, elveszítlek
Drága Kicsi Társam,
s bár nem örökre,
de már visszavárlak.
Pedig tegnap még
úgy szerettél, mint soha,
szívemben fájdalom ég,
de te mész tova.
Lassan jő az éjjel,
összebújva várom
a sebesen szálló véget,
s már most érzem, hiányzol.
Jaj, be fog fájni, ha már nem leszel,
nekem, kit szerettél, s szerettelek.
Oly rég volt már, mikor tiednek mondtál,
bánom perceinket, melyek egymás nélkül múltak el,
s te annyiszor szóltál,
hiábavalóan. Itt vagyok, ha kell.
Ha kellek, csak szólj, kérlek,
Drága Kicsi Társam,
annyira szeretlek!
Te vagy minden vágyam.
Nélküled, s veled élnem oly nehéz,
csak nézlek, s te hagyod, az időnk már kevés.
Gyönyörűm, testedhez simul puha hab,
illatod, mit innen érzek, lassan csábít el,
s dúsan omlik kulcscsontodra hosszú hajad.
Erős zenész karjaiddal simítod tested,
arcod megbabonáz, oly szép vagy nekem.
Hogy maradj, kincsem tőled nem kérhetem,
szabad vagy velem, s nélkülem.
Hogy ne engedj sosem követelem,
szabad vagyok nélküled, de teljes csak veled.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
1957052520122014. november 15. 07:26
Kedves tépelődés. Szívvel olvastalak , Irén
linette(szerző)2014. november 15. 00:55
köszönöm szépen. : )
a10.2014. november 14. 19:24
Nagyon szép vers!
D.Eniko2014. november 14. 18:24
Nagyon jó!!!
Gratulálok!!!