Csuka Sándorné

Gyász

Nem ringatol már szép szavakkal,
nem vársz már a két karoddal,
Fájó szívvel a csillagokra nézek,
kereslek téged, de hiába nézlek.
Sírnak velem az angyalok,
El kell, hogy engedjelek, de
ez még most nehéz nekem.
Lám, ennyi az élet, menni kell,
elválni tőled nehézséges.
Ez maradt már csak nekem,
a bánat a szívemben,
hirtelen elmentél egy őszi
nap csendesen.

Egy pillanat volt az egész,
csak a döbbenet maradt nekem.
Velem sírnak a nappalok és a fellegek.
Isten keze szólított hozzád, a földi
létet elhagyva porrá lett minden.
A fájdalom, a gyász, mi szívünkben lüktet.
El kell menni, ez van megírva,
s születtünk és meghalunk, ez így
van leírva.

Szólított a mennyország, a fehér birodalom,
csöndes lépteid hallom és sírok nagyon.
Fáj, hogy nem láthatlak többé,
fáj, hogy fekete felhők gyűltek körém.
Csillagfényes éjszakán megkereslek boldogan téged,
kiáltok hozzád itt lent a Földkerekségen.
Szeretlek szívemből, tiszta szívvel Téged,
Sajnálom, hogy elmentél ilyen hamar Tőlem!
Isten nyugosztaljon!
Legyen könnyű a Föld neked!
Ég veled!