Szerző

Tóth Bálint (Balinthka1)

Életkor: 3 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 297 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. november 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

moncsika18, 1 láthatatlan tagunk

Tóth Bálint (Balinthka1)

Fájó gondolatok

Én vártam a jót, de hiába,
Oly nehezen találom a szót
A magányba bezárva.
Nem jut eszembe mára,
Csak a szenvedések kitörölhetetlen tára,
Elhervadt virágoknak elhervadt szára,
Hiányod démona s seregének száza,
Szerelmünk tetemes romokban heverő vára.

Te voltál, ki az átok alól felmentett,
De most az csal tőrbe, ki egykor megmentett.
Magamra hagysz, egyedül meg csak sírni próbálnék,
De már minden könnyemet kifacsartam szolgádként.
Örök rabja lettem barnán ragyogó, földöntúli szemednek,
De lelked helyett csak a fájdalom árnyalatai keresnek.
S lehet többé nem kelek fel, de hát minek is keljek fel?!
Számomra az álom országa az utolsó rejtekhely.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


jocker2015. október 10. 21:05

Jól megírtad...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom