Szerző

Mohai Judit

Életkor: 22 év
Népszerűség: 10 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 257 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. november 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Mohai Judit

Bolondság

Sötét felhők falják fel az egemet,
Fekete könnyek marják a szememet,
Fájdalom volt szülője könnyeimnek,
Szívemnek tükrét látod szemeimben.

Ne bánts engem, világ, nem vagyok én ártó,
Csak keserű szavam, mi égbekiáltó.
Csak fenyeget a méreg, de nem öl soha,
Fájnak szavaim, és az eszem oly csorba...

Árválkodó gondolatom, mely fut tova:
Lám, elmém harapós lángjain a szikrák
Perzselnek-e, vagy tán melengetnek inkább?
Ne bánts már, világ, megőrült az ostoba...

Nincs nekem bajom semmi, csak a semmi,
Gondok nélkül is gondterhesnek lenni,
Panasz híján folyvást panaszkodni kell,
S nem adok választ, ha kérdik: hát mi lelt...?

Elvesztem fejem fakó festői tájon,
Festője nem más volt, szilaj bolondságom,
Félni okod nincs, kedves, csak vigyázd lépted,
Hogy szívembe ne lépj, ha kedves még élted.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


MohaiJudit(szerző)2015. október 13. 19:52

Köszönöm szépen! :)

jocker2015. január 11. 17:39

Jó, ha mondom! Sőt = 5*
Nagy élmény volt remek eszmefuttatásodat olvasni... köszönöm az élményt.
Poétaöleléssel és szeretettel csak gratulálni tudok: jocker/Kíber/Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom