Szerző
Vers

A verset eddig 728 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2007. október 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Miskolci Judit

Túl késő

Nem voltam még tizennyolc,
Amikor megfosztottak az álmaimtól.
Egy csettintésre el is vették,
Amit régóta tenni szeretnék.

Gyenge szívvel tovább mentem,
És sok-sok rosszat elkövettem.
Hazudtam és nem szerettem,
A vágyaim ellen cselekedtem.

Túl késő a lázadáshoz,
Gyenge vagyok a választáshoz.
Itt állok előtted ne is kérdezd,
Ahogy szenvedek azt te is érezd!

Vártál rám ezen a héten,
És azt mondtad, hogy ennek már vége.
Megfordultál és el is mentél,
Vissza már nem is jöttél.

Teltek a hetek és felfedeztem,
Hogy megváltoztam és megöregedtem.
Egyedül vagyok a magánnyal élek,
Elfogyott bennem a szerelmi lélek.

Túl késő, hogy visszanézzek,
Elemészt ez a földi élet.
A pokol lángjai felém csapnak,
Azt súgják csak engem akarnak.

Elmennék, de még dolgom volna,
A barátnőm meg a sok-sok cimbora.
Időt kérek, de már nem adnak,
A pokol kezei lefelé húznak.

Elhagytam már azt a kertet,
Amit a szerelmünk építetett.
Visszamennék a világosba,
És hazatérnék a kis városba.

Túl késő, hogy megbánjam,
Amilyen rossz dolgot csináltam.
Szerelemmel nem törődve,
Itt állok lásd megdögölve.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom