Szerző

Repák Emil

Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 514 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. november 22.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Repák Emil

Sorvadás

Poros, néma idegpályák,
kihalt metropoliszban
rémült, pangó utcák,
a tetszhalott neuronok
üres, zörgő sörös dobozok,
egy kongó vaslépcsőn
félve a föld alá osonok.

Szerelmünk sötét katakombája,
érzések, képek, hangok
megannyi oltára.
Térden csúszom sorra
a kedves emlékek ketrecét,
izgalomtól remegő lélekkel,
mindnél gyertyát gyújtanék,
de nem juthatok át a rácson,
a forró viasz kezemre ég,
és tébolyultan csak a vasakat rázom!

Az utolsóban a szívem lakik,
már csak néha dobban egy nagyot.
Lekucorodom a rács mellé, átölelem,
és lélegzet-visszafojtva,
egymást hamisan bátorítva,
füleljük a visszhangot,
mit utolsó csókja itt hagyott.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Emil(szerző)2008. november 23. 21:21

Köszi janow!

janow2008. november 22. 18:41

Érdekes, egyedi képek. A szerelem - sötét katakomba társítás tetszett. Persze a többi is.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom