Szerző

Stefanovits Tamás

Életkor: 30 év
Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 507 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. december 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Stefanovits Tamás

Tündér

Verses mese próbálkozás 1. fejezet

Ma este csak mesét írok, mert azt régen annyira szerettem,
Mint régen azt a pár értelmes szót tésztából a betűlevesben.
Mondjuk, most már nem kell leves, csak egy belső dallam,
Ha ki tudom szűrni - szűrővel - abban a bennem lévő zajban.

Egyszer volt, hol nem volt, túl az óceánon, egy kis réten,
az Üveghegy mellett jobbra, a nagy Kerekerdő közepében.
Lakott egy kis törpenyúl, neve Pamacs - az erdő vitéz őre,
kinek a szíve helyén volt, és az erdőt védte kicsi tőre.

Volt még sok állat, köztük a bagoly, az őz, meg a medve.
Utóbbi lesz másik főhősünk, mert keresi csuprát elkeseredve.
De nem találja, mert nagy az erdő, és nem tudja hova tette.
Elment a nyúlhoz, elmekegte. Szerencsére nem volt eszperente,
Csak barátja, a kecske, aki velük tartott, mert nem volt kedve
Otthon ülni salátát rágva. Inkább elindult Ő is a nyúl és medve
Kalandjára. Mentek, aztán mendegéltek, nagy volt ám a Kerekerdő,
Bizony mondom: ha keresztül akarod sétálni, vagy száz esztendő.

Eljutottak egy kis rétre, megpihentek, elővéve az elemózsiát.
Leültek a földre enni, mikor valaki - egyszer csak - feléjük így kiált:
"Medve, Kecske, Nyuszi! Itt a saláta, a répa meg a finom málna!
Gyertek enni gyorsan! Ezt tömjétek s ne mást... ezt-ezt be a szájba!"

Odamentek, mert hát azt gondolták, hogy csak jobb mégis egy tele bendő,
Mintha - mivel kicsi volt zsákjuk- azt ették volna, ami két napra elegendő.
Látták, hogy Misi mókus volt, aki asztalához hívta őket egy fa alatt.
"Ne szégyelljétek magatokat!" - mondta. "Nyissátok ki a kosarat!"

Azzal enni kezdtek. "Hej! - kiáltott Misi - van még káposztalevelem.
Ha úgy jobb a Tisztelt Kecske úrnak és szereti, akár le is reszelem!"
Erre megszólalt a kecske e-vel: "He, nekem nem kell, de engedem,
Mert szeretem ezen eledelt, kedvelt levelem, egyetlen Kedvesem!"

Azzal folytatta az étkezést, lelegelte az elé tett étket. "Te Miska!"
- kezdte a medve. "Bevallom, hogy utunk azért van, mert egy bicska
Kinyílt zsebemben, miután nem találom bödönöm. Valahol e fenyves
Rejti, vagy valaki, aki csak mézet akar, és lopott. Lehet, hogy keze enyves..."
Dohogott, mire Misi: "Nem lopta azt el senki sem a világon, én aztán tudom!
Csak menj el a Tündérhez, ha megetted, végigmenve a fa mögött a főúton."
Így tehát elindultak, mikor befejezték az evést. Mentek, mentek, mendegéltek,
Mikor egy nap járás után - fáradtan -, a Tündér csodaszép virágvárához nem értek.

Bekopogtak. És mint mesélő, meg kell kérdeznem, hogy tudod mi lesz a vége?
Mert azt legközelebb fogom elmesélni, - sajnos véges ez a pici papírlevélke.
Nemsokára elmesélem, addig, ha akarod, csak gondolkodj, vagy álmodj tovább,
Mert e mese, ígérem, hogy így is édes álmot az álmos szemeidre bocsájt!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom