Lukács Péter

Karácsony Szelleme

Karácsony van.
Igaz, ezt észre nem veszed,
Sőt, ha a TV, Rádió nem mondaná, talán el is felejted.
Kint se szállingózó hó, s repkedő mínuszok.
Helyette napsugaras, enyhe napok.

Bent sem olyan már, mint régen.
Se összeülő család,
Se hatalmas vacsorák,
Helyette mindenki élvezi szobája által nyújtott magányt.

Persze máshol,
Hol összeült a család,
Asztalon lakoma illata és nevetés hangja száll.
Ők is érzik.
De nem mondják.
A karácsony szelleme eltűnt most már.

Hova lett, hova lettek a csodák?!
Hova lett a béke, s megnyugvás?!
Hova tűntek a gondtalan arcok,
Csillogó szemek, víg mosolyok.

Mondd, szellem, hol vagy?!
Hát nem jössz most már?!
Mert veled együtt eltűntek a csodák.