Egy különös utazás
Megnyílik a fejem,
Megszűnik a jelen,
Mélyről mint a kút,
Előtör a múlt, és
Maga alá temet,
Elfutni nem lehet.
Óceánban állok, ami a lélek,
Áthatolva anyagon és idő-téren.
Mindent látok és érzek,
Szeretek, majd vérzek,
Szenvedélyek, kéjek,
Meghalok, hogy éljek,
Örüljek vagy féljek?
Előttem állnak:
Gyerekek, vének,
Szépségek, rémek,
Sikolyok és ének.
Ezek mind Én-ek?
Örvénylenek, tépnek
Letűnt korok, képek,
Melyeket nem értek,
Csak érzek.
Most eltűnik,
Vége.
Én a szobában végre
Zavarodottan nézve
Értetlenül az egészre.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
..h..a.m.2014. december 23. 10:37
Kedves Ádám,
jól megfogalmazott titkodat elmésen körbeutaztad. Szívből gratulálok! AnnaM
Adam.Klausen(szerző)2014. december 22. 13:11
Köszönöm szépen.
Ibolya.522014. december 21. 17:51
Nagyon szép! Szeretettel gratulálok. Ibi
ahegedusa2014. december 21. 11:51
Remek Gondolatok szívet érdemel.
Matyi872014. december 21. 10:59
Huh. Különös érzéseket feszegetsz, kedves Ádám. De érhető képsorok mind. Remélem, másnak is az lesz. Gratulálok!
Üdv: Mátyás