Szerző

Iremék Ádám

Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 482 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. december 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Iremék Ádám

Mikor behunyom a szemem

Mikor behunyom a szemem, látlak téged,
Lopott zsákba rejtve eme ferde jövőképet,
Hogy nem leszek több, mint egy egyszerű emlék,
És rám gondolva átjár majd a rekedt üresség.

Mikor behunyom a szemem, látom az arcod,
Melyen fények táncolva vívják együtt a harcot,
Hogy a smink még csak a közelébe se érjen,
Rontva szépségét, melyhez egykor kezemmel értem.

Mikor behunyom a szemem, látom a szemed,
A benne rejlő végtelen a szívemig vezet,
Tudom, soha nem tűnik el majd ez az ösvény,
Vagy csak felejtve lesz, mint a be nem tartott törvény.

Mikor behunyom a szemem, látom az ajkad,
Mi egykoron csókot, mára csak puszit, mit adhat,
Eger váránál vagy egy füstös helyiségben,
Megállt az idő, mikor a csókodat átéltem.

Mikor behunyom a szemem, látom az orrod,
Melyen megbújik az el nem tűnő piros foltod,
Oly kicsiny, mégis, hiánya feltűnik máson,
És benne a tökéletest, így már nem találom.

Mikor behunyom a szemem, látom a kezed,
Mint síkságot a folyók, úgy szelik át az erek
Talán már van, ki övével ujjaid fonja,
De szorításodra, lehet, csak a vállát vonja.

Mikor behunyom a szemem, látom a tested,
Mit félve ölelnék, de már magához nem enged,
Ilyenkor hallom még a szakító szavakat,
Piszkos kezemmel emeltem közénk e falakat.

2013. január

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Annasag2020. augusztus 10. 09:09

Csodaszép.

Adamboy(szerző)2015. március 23. 22:36

@IrisGuessWho: Köszönöm szépen!:):)

IrisGuessWho2015. március 21. 18:32

Nem találok szavakat. Valami fantasztikusan jól sikerült ez a vers. Látszik, hogytele van érzelmekkel. Gratulálok!

Adamboy(szerző)2015. február 14. 07:31

Kedves Såndor! 
Köszönöm, hogy elolvastad. Örülök, hogy tetszik. 
Üdv, 
Àdàm

Adamboy(szerző)2015. február 14. 07:25

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

szalokisanyi12015. február 13. 06:23

Szomorú vallomás, egy nagy ívű alkotásban.♥

Gratulálok! Tisztelettel: Sanyi

Adamboy(szerző)2015. január 5. 02:33

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Zenon2014. december 30. 00:34

Az első versszak nagyon erős és jó. Ezt nem tudtad fokozni. Viszont a mondanivalójával kapcsolatban azt írom, hogy soha nincs soha, ha ő az igazi.

Adamboy(szerző)2014. december 29. 19:11

Köszönöm Andrea!:)

Adamboy(szerző)2014. december 29. 18:43

Nagyon jól esik olvasni, amiket írtatok Adrienn és Timi! Köszönöm!:)

schlettandrea2014. december 29. 18:28

Mélységes a szomorúságod és a szerelmed. Nagyon jól felépített vers. Végig feszültségben tartott... és a végén a beismerés. Nagyszerű! Gratulálok! Andrea

Timibabszy2014. december 29. 12:04

''Mikor behunyom a szemem, látom az orrod,
Melyen megbújik az el nem tűnő piros foltod,
Oly kicsiny, mégis, hiánya feltűnik máson,
És benne a tökéletest, így már nem találom.''

Ez a versszak fogott meg a legjobban. Meg a tokeletlensege is tokeletesse teszi szamunkra azt, aki a szivunknek a legkedvesebb. Hm...
Nagyon szep vers, nagyon jol sikerult! Gratulalok hozza! Igazan tetszik! :-)

Adrienn182014. december 29. 11:55

A szomorú, jól megírt versedhez gratulálok, nagyon tetszett, átéltem minden szavát a versnek! Hagytam egy szívet!
Gratulálok
Adrienn

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom