Szerző

Budai József

Népszerűség: 42 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 298 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. január 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (7)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Budai József

Keresetlen gondolatok

Kacskaringósan kacsáznak
bennem kaján gondolatok
és rémes rímként ülnek
csendre koptatott indulatok,
hogy miért kopogtat a
nincs a van helyett,
és rohan az óra, a
perc már heged, másodpercek
ütnek az egész helyett,
és én foltot-foltra
halmozok ...hogy nem is
súrolom a verset, hogy
a lom alomként melenget,
és mint szikár fát,
faragom a felkínált rímet,
hogy a virágos rét... és
a rothadón terülő lét
helyett a "virágon ülök"
golyhó-gügyögéssel,
és nem szólok arról,
hogy akiket nyomnak
a prések, ugyan
mit éreznek, és mint
véreznek el emberek,
amikor kikötik a gázt...
és a szerencsétlenekben
a félszeg frászt a
nyaggató nyomor, nyavalya
váltja fel, a nyomorult
gyermeket nem nevel,
mert ha jönne, ugyan,
ugyan miből
tartsa el?!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kicsikincsem2015. január 8. 10:15

Szomorú...,de ilyen a világunk...
Szívet hagyok:Icus

Törölt tag2015. január 7. 20:27

Törölt hozzászólás.

kintkong(szerző)2015. január 7. 20:03

Köszönöm, Zsuzsa! Dicséretes az éles látásod! J.

zkanyo2015. január 7. 19:11

A vers alliterációval indul. A cím és az első sorok k-hanggal kezdődő kemény szavai jelzik, hogy nem az élet vidám részéről lesz szó. A kaján gondolat és a rémes rím jelzős szerkezetek ezt az érzést erősítik. A létigék főnévként való használata a hatáskeltés eszköze. A megszemélyesítés jelzi, hogy a szegénység élő valóság. A belső világot plasztikusan ábrázolja az idő múlásának jelzése. A lom alomként melenget sor ellentétes érzéseket kavar az olvasóban. A következő sorokban a hasonlat,a magától kínálkozó rím vezet el az első szerkezeti egység zárásához. A virágos-virág szavak itt ironikusak, csakúgy, mint a golyhó-gügyögés metafora.''...és nem szólok arról...'' sor vezeti be a következő egységet. Itt paradoxonnal találkozunk, ugyanis a költő a továbbiakban azokat említi, akikről nem szándékozott szólni. A számkivetettekről beszél. A rímek: éreznek-véreznek, gázt-frászt a szorongást festik, sötét színekkel. A nyomor- nyomorult tőismétlése, a nyavalya szó a kilátástalanságot ábrázolják. A vers végén a költői kérdésre csak elkeseredett válasz lehetséges. Ez a mű az Alig című költemény testvérverse.

adamne2015. január 7. 16:12

Szívszorító alkotás!!!!
Nagyon jó versed szívvel olvastam kedves József. üdv. Manyi

Kicsikinga2015. január 7. 16:04

Rendkívül jó verset írtál!

fufenka2015. január 7. 14:47

Szívbemarkoló soraidhoz szívből gratulálok! Zsuzsi

ahegedusa2015. január 7. 14:35

Rátapintottál a lényegre.
Igazán remek alkotás.
Sajnos ez nagyon szomorkás.

Zsuzsa-Amriswil2015. január 7. 14:10

Szívbemarkoló versedet szomorúan olvastam.

Nagyon szépen megírtad.

Zsuzsa

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom