Szerző
Palotás Zsuzsanna

Palotás Zsuzsanna

Életkor: 24 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 282 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. január 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Palotás Zsuzsanna

Egy emberi sóhaj

Vajmi kevés az, miért hálásak lehetünk,
alig van kincs, mi szembetűnik nekünk.
Elenyésző csodáink szünet nélkül szállnak,
velük ered gondolatunk ezeregy napsugara.
Áramlatok, örvények, alagutak, ösvények
létrehoznak bennünk egyszerű érzéseket.
Dühök, bánatok, szeretet, boldogság
okozzák szívünk millió-színskáláját.
Ráncok, könnyek, derűvel telt mosoly,
nem gondolt tettek, hirtelen akaratok.

Káprázatos tudomány az egész zűrös kavalkád,
gondolkozunk úgy, mintha levegőt szívnánk,
érzünk, akárcsak minden élő, embertárs
arcunk pedig kifejez, hogy közölhessünk némán.

Dühös vagyok, mert embertelen éhezés van a Földön,
mert a törvény máshogy ítél ember és ember között,
mert sok helyen a hála, már csak szóban létezik,
a Hazugság uralma alatt a becsület könnyezik.

Szomorú vagyok, mert igazán semmit sem tehetek,
egy lány, egyetlen gondolat vagyok, csupán egy csipet,
egy féltő kar, egy aggódó polgár, egy elégedetlen darab,
hasonló társaimmal tett hiányában csak a szó marad.

Mosolygok, mert nem vakított el a gyűlölet, sem a düh,
érzem az értékeket, amit egy nélkülöző is megbecsül.
Értékelem családomat, a munkával szerzett kenyeret,
ha igazat mondanak, ha bíznak, hisznek és szeretnek.

Boldog vagyok, mert csoda nemcsak a mesékben létezik,
lépten-nyomon követ minket, és a terveinkben cikázik,
elhiteti a bizakodóval, hogy van gátja a világ gondjának,
példát statuál, hihetetlent teremt, és varázslatot fakaszt.

Szeretek, mert ha még csak sejtve is, de tudom,
hogy igazgyöngy váltja a széndarabot a nyakláncon,
és a megtévesztés felett uralkodni a tiszta igazság fog.
Hogy a viharfelhő szivárványcsíkot hagy az égbolton,
és a kegyetlenség megszűnik majd egy ponton.
Hogy a tenger hullámai egyszer víztükörré lesznek,
és eltűnik kapzsiság, becsvágy és az önös érdekek.
Hogy a tintafolt a pólón zsugorodik, köddé lesz idővel,
és ha gyötört Földünk sebe végleg nem is tűnik el,
de ép ésszel telt bolygónk oldalán csupán egy heg lesz.
Egy elmúlt hibát jelző, riasztóként védő, intőjel nekünk,
gondolkozzunk, tegyünk, szeressünk, ennyi a mi lényegünk!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


perpignon2015. szeptember 10. 22:39

Nagyon szép verset irtál.Györgyi

t.buga2015. január 18. 12:44

Sóhajodban nagyon szép, emberi gondolatok jelentek meg. Versedhez szívvel gratulálok!

zsuzsi.3(szerző)2015. január 11. 19:01

Nagyon örülök, hogy végigolvastad és tetszett! :)

jocker2015. január 10. 16:34

Roppant nagy verset írtál. Elképesztettél...
Poétaöleléssel gratulálok: jocker/Kíber/Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom