Szerző

Molnár Jolán

Népszerűség: 317 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 680 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. január 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (39)

Molnár Jolán

A látogató

Csupán egyszer kopogott halkan a remény,
szelíden várt - kétszer csak a postás csenget.
Koldusnak néztem, szeme szinte esengett,
félhomályos folyosón furcsa tünemény.

Homlokán fény rezgett, egy kicsit meghajolt.
Ahogy a résen át fürkészve belesett,
azt hittem, hogy téved, talán mást keresett,
és nem engedtem be, végzetes hiba volt.

Valamit súgott, alig értettem, s noha
ellenfényben állt, mégis vonzott tekintete.
Lassan hátrált, úgy tetszett, mintha intene,
de rázártam az ajtót. Nem jön már soha.

2011. január

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


voodoo2015. február 15. 14:00

Na igen... a magány sose kopog, csak berúgja az ajtót... a remény? Áááá, az tényleg reménytelen... :)

Molnar-Jolan(szerző)2015. január 23. 08:44

@karkoadam: köszönöm Neked is a figyelmedet. Üdv!

Molnar-Jolan(szerző)2015. január 23. 08:43

@babumargareta01: köszi szépen, kedves Babu, és a tanácsot is.

Törölt tag2015. január 22. 22:49

Törölt hozzászólás.

babumargareta012015. január 22. 20:38

Remek verset alkottál kedves Jolán,,de nem csak egyszer jőn ,többször kell megnyitni ám azt az ajtót,,,kissé szomorkás ,,de nagyon jól , sikerült,,,,,,,,gratulálok szivemből,,,,Babu

Molnar-Jolan(szerző)2015. január 22. 16:06

@Seelensplitter: Szívből köszönöm szavaidat.
Barátsággal: Joli

Seelensplitter2015. január 22. 14:43

Szomorú alkotás, ismerős érzésekkel, művészien megfogalmazva.
Szívbe markolóan fáj, és hatalmasat üt... Nem tudom szavakkal leírni, mit jelent számomra ezen alkotásod... Rengeteget.

Baráti üdvözlettel: Seelensplitter

Molnar-Jolan(szerző)2015. január 22. 13:29

Köszönöm szépen, kedves Cili. Ez csak egy régi hangulat volt.

Sz.Cili2015. január 22. 13:26

Keserűen szomorú...gratulálok!
Cili

Molnar-Jolan(szerző)2015. január 21. 07:36

Köszi, Zsu, a remény tán szívósabb nálam .)

10082015. január 20. 10:36

Ó, de szomorú!
Én azért úgy hiszem, hogy a remény nem adja
fel egykönnyen: újból és újból meglátogat minket.

Így lesz veled is. Nagyon szép megszemélyesítéssel megírt vers.
Szívvel olvastam. Zsu

Molnar-Jolan(szerző)2015. január 18. 09:29

Nagyon köszönöm, kedves Pali!
Üdvözlettel!

palko642015. január 17. 22:02

@Molnar-Jolan:
Ez telitalálat lett. Mind ötletben, mind stílusában.
Könnyed kézzel alkottál maradandót.
Az olvasó - külső szemlélődőként - itt nem veszíthetett semmit, csak nyerhetett. Élményt és inspirációt is.
Baráti üdvözlettel: Pali

Molnar-Jolan(szerző)2015. január 17. 09:55

@kistenkes: köszi szépen. Elmúlt, spongyát rá. :)

kistenkes2015. január 17. 09:49

Szomorúságában is remek (34.) Frici

Molnar-Jolan(szerző)2015. január 16. 15:53

Lebágyadt már ez, Erikám...de köszi .)

BakosErika2015. január 16. 13:50

Erős, jó vers Jolim, mint mindig.
Gratulálok és ölellek.

Molnar-Jolan(szerző)2015. január 16. 10:27

@church73: :-) oksi!

Molnar-Jolan(szerző)2015. január 16. 10:26

@Zsuzsa-Amriswil: @gypodor: köszönöm szépen.

church732015. január 16. 09:31

Borzongatóan szomorú.. Azért, ne aggódj: állítólag ő hal meg utoljára..:)
Ha legközelebb jönni fog /mert fog/, állítsd a sarokba, arccal a falnak..;)
Grat.: Zoli/Church

gypodor2015. január 16. 06:02

Azt hiszem valóban LÁTOGATÓ volt, olyan amelyik csak egyszer jön...
Szívvel reménykedjünk (31.) Szép a vers!Gratulálok.
Gyuri

Zsuzsa-Amriswil2015. január 15. 23:25

Döbbenetesen szép versedet szeretettel olvastam. Az utolsó sor nagyon ütős.

Én is hiszem, hogy kopogtat még nálad és boldogan nyitsz majd ajtót.

Kívánom szívből, szeretettel: Zsuzsa

Molnar-Jolan(szerző)2015. január 15. 22:57

@carpenters: @Attila67: @Meroni: @baramara: @eferesz: @B.Sanyi: @Ibolya.52: @adamne: @bakonyiili: @sosjudit: @fufenka: @anci-ani: @rimkontar: @Szinci: @Matyi87: @dr.vegha: @uzelmanjanos956: @1970: @Eddi: @cucedli: @Kicsikinga: @Abraks_Anna: @zotya68: @vendel: @Evanna: @pauleve55: @jusziko: @hillailaszlo-ve: @Torpilla3181: Mindenkinek nagyon szépen köszönöm, és örülök, hogy tetszett! :)

Torpilla31812015. január 15. 22:20

Huh. Joli. Az utolsó sor. Libabőr végig. Kell nagyobb hatás ennél? Joli!!! Nagy vers! Szeretem!!!!
Ui.:
Cupppim!!!

hillailaszlo-ve2015. január 15. 21:25

Én azt remélem, amit bezártál, majd jobb hangulatban ki is lehet nyitni!
És újra jön majd a remény, hiszen nem halt meg!
Szomorú, de nagyszerű versedhez szívvel gratulálok!
Laci

jusziko2015. január 15. 21:16

Katarzis!

pauleve552015. január 15. 20:48

Szomorú, de biztosan nem menthetetlen a helyzet.
A remény mindig képes feltámadni!

Evanna2015. január 15. 20:06

Vissza kell csalogatni, érdemes!
Szívvel gratulálok!
Evanna

vendel2015. január 15. 19:28

...Szomorú vers,..a búcsú mindig fáj,-én is érzem!-! Szívvel gratulálok! Neubauer

Abraks_Anna2015. január 15. 19:22

Szép vers! Gratulálok!

zotya682015. január 15. 18:19

szép :) azóta már lehet vissza is jött, mert soha nem mond azt, hogy soha :D

Kicsikinga2015. január 15. 18:19

Már megint akkor jött hozzám a versed,amikor kellett. Honnan tudja?!
Nem számít mikor írtad, hiszen őszinte, és igaz szavakkal, ezt a remeket!

Törölt tag2015. január 15. 16:57

Törölt hozzászólás.

Eddi2015. január 15. 16:32

Ez borzasztó, ha a reményt sem engeded magadhoz! Talán van értelme vagy talán nincs! Én azért remél egy nap észrevétlen hozzád oson! Megszólít: én vagyok a te reményed! Hagyok egy szívet versedhez! Eddi.

19702015. január 15. 15:57

Nincs ettől nagyobb feladás, ha az ember még a reményt is kizárja.
Nagyon jó vers!

uzelmanjanos9562015. január 15. 15:51

Nagyon szép megható alkotás, a reménytelenségben is bízzunk a reményben. Versedhez szívvel gratulálok:János

dr.vegha2015. január 15. 15:42

Nem jön soha már.... először így olvastam. Én a megható reménytelenséget láttam a versben, szívvel gratulálok! Attila

Matyi872015. január 15. 15:28

Amint a kategóriába is sorolva lett a vers: Reménytelenség-Remény. Nos, a Remény hal meg utoljára, valóban. Szomorkásan szép versedhez gratulálok!

Üdv: Mátyás

Szinci2015. január 15. 15:11

A remény hal meg utoljára, -szokták mondani. 2011-ben írtad ezt a verset, azóta biztosan kopogtatott újra. Gratulálok, tetszett a versed. Üdvözöllek szinci

rimkontar2015. január 15. 14:44

Még ebbe a témába is tudsz humort csepegtetni.''kétszer csak a postás csenget''.Ez óriási erény!Mikor jövök,soha nem csalódom.Most sem.
Kontár.

anci-ani2015. január 15. 14:31

Nagyon szép vers kedves Joli a reményről és reménytelenségről!!!A remény ha bennünk él megvalósulhatnak álmaink, mert ha nem hiszünk benne nem is sikerülhetnek!
Gratulálok szépséges versedhez és várd majd újra csenget....
Gratulálok szívvel, szeretettel: Anci

anci-ani2015. január 15. 14:30

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

fufenka2015. január 15. 14:15

Gyönyörű versedhez szívből gratulálok! Zsuzsi

sosjudit2015. január 15. 14:11

Nagyon szép sorok, gratulálok szívevel, szeretettel szép versedhez:)

Judit

bakonyiili2015. január 15. 14:07

Kedves Joli!
/Hát/ Így megfogalmazni a reményt, vagy reménytelenséget nagyon különös! Annyira szemléletes, hogy láttam a a sarkon sejtelmesen beleselkedni! Nyisd ki az ajtót, kérj elnézést, mert soha sem szabad elűzni!
Nagy élmény volt olvasni versedet. Gratulálok soraidhoz: Ili

adamne2015. január 15. 13:55

Nagyon szépen megírtad kedves Jolika.
Szívvel, szeretettel olvastalak. Üdv. Manyi

Ibolya.522015. január 15. 13:34

Nagyon szép! Szeretettel gratulálok versedhez. ibi

B.Sanyi2015. január 15. 13:26

Gratulálok versedhez, kedves Jolán!
Gyönyörűen megírtad!

Szívvel: B Sanyi

eferesz2015. január 15. 12:59

Minden pillanatban jön, csak észre kell venni!
Gyönyörű vers!

baramara2015. január 15. 12:38

Nagyon szépen megírtad! Talán, ha kinyitod azt az ajtót...még visszajöhet.
Grat.

Meroni2015. január 15. 12:17

Gyönyörű! Szerettem, ahogy ölelkező rímeiddel átkarolod az elveszett reményt. Gratulálok!

Attila672015. január 15. 12:17

Szépen felépített versedhez gratulálok.

carpenters2015. január 15. 12:14

Közhelyes,de igaz: ''a remény hal meg utoljára''

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom