Szerző
Bánlakyné Moravetz Edit

Bánlakyné Moravetz Edit

Életkor: 75 év
Népszerűség: 381 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 680 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. január 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (16)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Bánlakyné Moravetz Edit

Vajh ki ő?

Unokáimmal szarvasbőgést lesve

Eljött a hajnal!
Itt, a hegyek közt későn kel a Nap.
Már rég pirkadott,
de sugárzó arcát még nem láthatod.

Csípős, hideg a reggel.
Falevelek meg sem mozdulnak,
mégis érzed,
ébred lassan a természet.

Kéjesen nyújtóznak a tölgyfák.
Ágaikat az ég felé vágyakozva kitárják,
őszi harmatcseppek
leveleiken megjelennek,
de nem azért, mert pityeregnek.

Nem, nem könnyeznek ők,
csak az éjszakai álmot mossák ki szemükből.
Szép volt, amit álmodtak:
ágaikon
kis huncut mókusok futkároztak,
ugrándoztak.
Medve anyó ballagott bocsaival,
őzike szökkent a patakhoz gidáival.
Huhogott a bagoly,
tudták az öreg fák,
rögvest véget ér az álom.

Egyszer csak megjelennek
az erdők
koronás királyai:
a gímszarvasok.

Az a monda járja, hogy
agancsával
ő segíti felkelni a Napot.
S lám, impozáns, büszke fejét
az öreg bika
lehajtja, majd mikor felemeli,
a két ága közt
átsütnek a felkelő Nap sugarai.

Agancsának minden ága előre,
kissé kifelé indul,
hogy végül hegye szép
hajlással befelé,
"eszményi középpont" felé
irányuljon.

Tizenkét évvel ezelőtt látta meg
a napvilágot
május tizennyolcadikán.
Anyjának, ki ekkor már
vezértehénnek számított,
nem ő volt az első borja;
de mint az előzőket is,
magányosan, a csapattól elvonulva
sűrű, fiatalos, belül ligetes,
nem teljesen zárt területen
hozta világra.

Gömbölyű kis jószág volt,
esetlen, gyenge lábacskáin épp hogy
megállni tudott.
Gondos anyja
1 éves koráig szelíden nevelgette,
elsősorban
elfekvésre, lapulásra tanította,
néha mellső lábaival lefogva,
ezzel az ellenségtől megóvva.

A kizöldült természetben
bőven akadt eleség,
a kis gida azonban
még csak anyatejen élt;
néha földet nyalogatott
a jobb emésztés kedvéért.
Végül lassan megtanulta
letépni a friss hajtásokat,
fák levelét.

Ekkor már csatlakoztak a csapathoz,
ahol tehenek, gidák, ünők, borjak
libasorban követték egymást;
orrukat felemelve,
nyakuk megfeszülve
széliránnyal szemben álltak,
hogy azonnal észleljék a veszélyt,
s azonmód reagáljanak.
A csapat a vezértehenet követve
mindig egy irányba menekült.

Mikor legelni mentek,
csatárláncba fejlődtek,
egymás mellett, soha nem keresztezve
a másik útját,
előreengedve a vezértehenet.

A fiatalok testi erejük, ügyességük
fejlesztése érdekében
vágtáztak, kergetőztek;
játék közben is tanulva.

Ő, a kis bikaborjú
egyedül is elbarangolt,
huncutkodott:
dombra fel s dombról le
ide-oda cikázott,
bokrok körül vágtázott.

Anyja szíve boldogan megdobbant:
"Az én fiam lesz a jövő
vezérbikája!"
Alig várta, hogy lássa,
mikor kezd nőni fia
barkás agancsa.

A dús táplálkozás, nyugodt életmód
meghozta a szárnövekedést.
Egyéves korára ez is megtörtént.
Mely csak a kezdet volt.
Évről évre
szebb, formásabb
fejdíszt viselt.

Négyévesen csatlakozott
a fiatal hímcsapathoz.
Itt már más volt az élet!
Fiatal bikagyerekek
élvezettel keresték fel
a tiszta vizeket.

Ám nem inni kezdtek belőle,
képzeljétek, agancsaikkal,
patáikkal addig döfködték,
döngölték a földet,
míg sáros dagonya nem képződött,
ebbe az iszapos fürdőbe
élvezettel belehempergőztek.

Persze ennek élettani szerepe
is volt,
hiszen bőrükről így kergettek el
sok parazita állatot:
szúnyogok, böglyök nem telepedtek rájuk,
a bőrükbe magukat befészkelő kullancsok,
pedig megfulladtak az iszaptól.

Ő nőtt, fejlődött szépen, mígnem
nyaka megerősödött,
a korona,
a bika fejdísze
elérte
a
10 kg-t;
látványa mindent s mindenkit
elvarázsolt.

Eljött a fajfenntartás ideje.
Mint bőgő bika,
visszatért szülőhelyére, oda,
hol nevelkedett,
ez lett a szokásos
bőgőterülete.

Ő volt a gímszarvas bikák közt a legszebb,
legnagyobb, legerősebb.
Nem volt ellenfél, ki legyőzze.
Kora, tapasztalata,
nyugodt,
tekintélyt parancsoló ereje biztosította,
hogy ő lett a Csapatbika.

Imponáló viselkedése,
semmivel össze nem hasonlítható
szarvasbőgése
betöltötte az őszi erdő csendjét,
megremegtetve a tehenek szívét.

Neki már nem volt szüksége összeakasztania
agancsát a riválisokkal.
Hangjával csak háremét hozta tűzbe,
melyet hajnalban vagy éjszaka keresett fel.

Majd eljött a szeptember vége,
az óvatos, nappal rejtőzködő szarvasok
hajnal közeledtével
a szarvasváltón méltóságteljesen
vonultak a beálló sűrűjébe.
Titokzatossá váltak.

-. -

"NE LŐJ!!!"
Intett le Apám,
mikor szememhez igazítottam a puskám
e kapitális vadat megpillantván.
"Ő AZ!"
"A KIRÁLY!"
"Ő AZ, KIT HUNOR S MAGOR MEGLÁTVÁN
KÖVETETT ÁRKON-BOKRON ÁT
S VÉGÜL MEGTALÁLTÁK
HAZÁNKAT,
A VILÁG LEGGYÖNYÖRŰBB ORSZÁGÁT!"

Lehet, hogy csak legenda csupán,
de Ő él,
soha, senki ki nem lövi,
A csodaszarvas nimbusza
övezi, védi.

Budapest, 2014. szeptember 29.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572020. április 13. 10:45

Csodálatosan szép verseddel lenyűgöztél, nagyon tetszik
Nagy Szívvel
Feri

editmoravetz(szerző)2016. július 8. 18:13

@ahegedusa:

Drága Andreám!

Hogy Te mire nem bukkantál!
Ez nagyon megtisztelő számomra, hogy általam már réges-rég ''elfeledett'' versemet kimazsoláztad - s rátaláltál valami ''mesés'' összefüggésre is!

Mikor ez az alkotásom született, éppen Unokáim kirándulásáról hallgattam beszámolót - akik Tamásiban jártak ''szarvas-lesen'' .
Gondoltam, utánaolvasok, s megörökítem ezen impozáns vadak életvitelét.
Mire a végére értem a ''mesémnek'', összekapcsoltam a Csodaszarvas legendájával.


Örülök, hogy vetted a fáradtságot, s végigolvastad ezt az amúgy ''Editkés''-nek titulált verset!

Szeretettel ölellek: Edit

ahegedusa2016. május 23. 12:46

''a két ága közt
átsütnek a felkelő Nap sugarai.''

''megremegtetve a tehenek szívét.''
mesés

editmoravetz(szerző)2015. január 29. 20:27

@LIne: Kedves Eta!
Nagyon örülök, hogy elnyerte tetszésedet!
Szívből köszönöm szavaidat!
Edot

LIne2015. január 29. 08:39

Lebilincselő!
Kedves Edit! Olyan ízesen írsz!

Bennünk él a csodaszarvas meséje.
Érdeklődéssel olvastam; Eta

editmoravetz(szerző)2015. január 28. 09:46

@t.buga: Kedves Gábor! Véleményed számomra megtisztelő! Köszönettel: Edit

t.buga2015. január 27. 21:34

Hajnalból kibontakozó, ismeretterjesztő, remek történet, mitológiai végszóval. Tisztelettel, és szívvel gratulálok alkotásodhoz!

editmoravetz(szerző)2015. január 25. 09:07

@Meroni: Kedves Roni! Gratulációd nagyon jól esik! Köszönöm! Edit

Meroni2015. január 24. 23:04

Csodálatos természetversedhez, szépen kikerekedett történethez, szívből gratulálok
Roni

editmoravetz(szerző)2015. január 20. 18:44

@dvihallyne45: Kedves Sarolta!
Nagyon szépen köszönöm gratulációdat!
Edit

editmoravetz(szerző)2015. január 20. 18:42

@dvihallyne45: Kedves Sarolta!
Nagyon szépen köszönöm gratulációdat!
Edit

dvihallyne452015. január 20. 13:39

Csodálatos természeti képeidhez és mesédhez szeretettel és szívvel gratulálok! Sarolta

editmoravetz(szerző)2015. január 20. 13:04

Drága Kicsikinga! Unokáim ezért szeretik kérni, hogy meséljek, meséljek ... csak azt is hozzá szokták tenni: ''De igaz mesét!'' ... (ami azt jelenti, hogy vagy szüleikről, vagy róluk szóljon ... :)
Köszönöm!
Szeretettel: Edit

Kicsikinga2015. január 20. 11:40

Gyönyörű volt minden,ebben a meseszép környezetben, még a ''mese'' is!

editmoravetz(szerző)2015. január 20. 09:35

@bogyi: Éva kedves! Köszönöm a szívet!
Én is küldöm szeretettel üdvözletemet!
Edit

editmoravetz(szerző)2015. január 20. 09:34

@fufenka: :) Kedves Zsuzsi! Ahányszor szarvasokról hallok, olvasok, mindig eszembe jut a Csodaszarvas legendája - örülök, ha e hangulatos tájban meg tudtam jeleníteni...
Köszönöm, hogy elolvastad, s hogy tetszett! Edit

bogyi2015. január 20. 09:27

Gratulálok szép költeményedhez!
Szívet hagyva:Éva

fufenka2015. január 20. 08:58

Szép mind a történet és a végén a csodaszarvas legenda becsempészve, nagyon jó! Szívvel, szeretettel: Zsuzsi

editmoravetz(szerző)2015. január 19. 21:59

@dr.vegha: Kedves Attila! Örülök, ha elnyerte tetszésedet! Edit

dr.vegha2015. január 19. 21:48

Verses történetedet érdeklődéssel, szívvel olvastam. Attila

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom