Szerző

Lengyel Zoltán

Életkor: 30 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 478 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. november 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.


Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Lengyel Zoltán

Újabb Kitörés?

Már megint minden halk, s csendes,
Felszakadt a régvolt dübörgés emléke.
Megalvadt a hegynek a vére egy éve,
S a múltnak így még nincsen vége.

Izzó tűz terjedt szét az akkori tájon,
Elfedett, hogy új legyen a világom.
De becsapott, hisz tette nem tökéletes,
Hisz elfújta a hamut az idő heves szele.

Folyt a tűz, mintha csillogó víz csobogna,
És el is ért a gyémántos nyugalomba,
De most újra fagyos hideggel jött a tél,
És eltakarja készülő új világom a jég.

Elég volt! A jeget most már át kell törni.
Megállni majd, a kimondatlant kimondani.
Volt világom meggyengült, de nem pusztult el,
Újból előjött a sok-sok eltékozolt idővel.

Szomorú táj, hűvös szél, bent maradt csoda.
Ezt rejti most jéggel szívem gyémántos tava.
De jött az izzó szerelem, amely ismerni akarja,
És kőkemény öklét veri a hideg lélekfalba.

Ez sürgeti most igazán a gyors változást,
Amely hiánya csak növeli szívem fájdalmát.
Az akarat tüzével léket fúrok a dermesztő gáton,
Útra kelek és elindulok egy talán veszélyes tájon.
S remélem nem ébredek arra, hogy mindez csak álom.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom