Árván
Apu emlékére
A piros kávésbögre üresen áll a polcon,
az elfogadást rég gyakorlom,
miközben halkan
a hintaszék öreg fája pattan.
Ér az agyban.
Majd futva tovaszáll,
csak egy kósza képzelet jár-
kel a neuronok között.
Hazaköltözött.
Maradt a kanál, a képek, a párna,
mely nyugtalan gazdáját kopott huzatban várja
csendben, talán elpihen még,
közben a gyertya lángja csonkig ég.
Homályos lesz az arc a képen,
álomkönnyes szemmel nézem.
2015. január 14.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
gypodor2015. február 15. 06:10
Szívvel emlékezem én is... Szép a versed! Meghatódtam. Gyuri
Delina2015. február 8. 16:27
Kedves Alexandra!
Megható soraidat, együttérzéssel olvasva,szeretettel gratulálok!
babi02015. január 31. 13:51
Gyonyoru sorok! Szivvel gratulalok hozza!
A gyasz nehez, es sosem feledheto, aterzem!
Udvozletem: Babi
t.buga2015. január 28. 20:29
A szívedben mindig veled lesz. Gyönyörű, megható versedhez tisztelettel gratulálok! /18.
tigris2502015. január 25. 09:39
Szívbemarkoló ez a vers!
Együtt érzek veled, és szeretettel gratulálok!
Sz.Cili(szerző)2015. január 23. 21:25
Köszönöm nektek,nagyon kedvesek vagytok,jól esik!
Cili
donmaci2015. január 23. 18:15
Nagyon szép szomorú versedhez szívvel gratulálok! Józsi
dr.vegha2015. január 23. 12:48
Nagyon jól megírt, szívszaggató versedhez teszek egy szívet gyertya helyett. Attila
amalina2015. január 23. 12:31
Kedves Alexandra! Eszméletlenül jó ez a versed. Szívvel gratulálok hozzá. Gyászodban osztozok.
éva
kreativ552015. január 23. 08:01
''A piros kávésbögre üresen áll a polcon,
az elfogadást rég gyakorlom,''
Nagyon szép , kifejező vers. A lelkemig ért! Ági
Nichi-ya2015. január 22. 19:49
Nagyon megható, fájdalmas soraidat szívvel olvastam.
Kipy2015. január 22. 19:05
A szomorú téma ellenére tetszésem fejezem ki a vers iránt, melyet megosztottál velünk. Bízom benne, hogy eme vers megírásával fájdalmad egy kicsit enyhült.
Gratula a vershez.
szalokisanyi12015. január 22. 17:18
Főhajtásom. Tisztelettel: Sanyi
becker2015. január 22. 13:33
Gyönyörű verset írtál Alexandra.
Egy édesapa korai távozása soha el nem múló nyomot hagy (ugyanúgy, mint egy édesanyáé).
Együtt érzek veled. Az Isten ''...majd letöröl szemünkről minden könnyet.''
Eljön az az idő.
10082015. január 22. 11:38
Szépen, művészi színvonalon
megfogalmazott elengedés.
Szívvel olvastam. Zsu
Kicsikinga2015. január 22. 11:25
Még nem csalódtam, amióta figyellek!
Zseniális verset írtál most is!
Mély együttérzéssel olvastam, és megértettem.
Zoltanus2015. január 22. 10:56
A véleményemet ismered. Még mindig tetszik!
Sz.Cili(szerző)2015. január 21. 23:27
Köszönöm nektek a hozzászólásokat. Azt hiszem a közeljövőben lesz még pár hasonló hangvételű versem, mert muszáj magamból kiadnom a fájdalmam,és nekem így megy talán a legjobban. Néha,amit nem tudok kimondani,az vers formájában sokkal több értelmet kap. Vigyázzatok egymásra! Cili
dobosigyorgy2015. január 21. 18:44
Szomorúan szép megemlékezésedhez szívvel gratulálok.
Szeretettel:-Gyuri
noheb2015. január 21. 16:22
Kedves Alexandra!
Versed olvasva a lányomra gondoltam. Valami ilyesmit érezhetett mikor elvesztette édesapját, csak ő nem tudta ilyen megható versbe önteni.
Csodálatos versedhez gratulálok!!!
Mária
kokakoma2015. január 21. 16:03
Elolvastam minden versedet, tudom nem én vagyok a legilletékesebb, hogy véleményt formáljak verseidről ,de megteszem: Rendkívül könnyed, laza minden vers és természetesen REMEK.
Gratulálok ne hagyd abba!!
anci-ani2015. január 21. 15:44
Beleborzongtam!!! Meghatóan szépséges, szomorú versedhez együttérzésem és szívet küldök szeretettel: Anci
molnarne2015. január 21. 15:14
Nagyon megható, fájdalmas emlékezés,szívem hagyom:ICA