Szerző
Vers

A verset eddig 609 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. január 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.


Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Tóth Mária Anna

Kétségek

Szeretlek,
de néha kételkedem még magamban is.
Kétség és bánat,
mondd, miért futnak előttem kéz a kézben.
Miért nem választja szét útjukat a végzet?
Ragadja ki!
Ki kell ragadnia,
hogy sorsom újra magaménak mondhassam!
Sors, balítélet, élet és halál.
E közt tipródik gyámoltalan lelkem.
Keresem az irányt s nincs haza út.
Egyedül maradtam abban a fergetegben,
melyet magamnak alkotott énem.
Magányom oly nagy nélküled.
Csupán hiány van.
Az indulat is kihűlt már,
mely ellened kényszerített
töltött fegyverrel a kezemben.
Fegyver kell!
Látod mivé tettél!
Egy nő lettem,
kinek fegyvert ad egy férfi,
hogy bízzon.
De sosem teszi,
mert kételkedő nő csupán,
s nem kell neki semmi.
Semmi abból,
amit csak ilyen áron nyújt
a hétköznapi szerető.
Az acél nem izgat,
ha nem veszed észre,
hogy más után áhítok.
Nem leszek a tiéd,
de e fegyver célpontja sem lehetek.
Nem válhat üldözőből üldözött,
csupán egy tiszta nő,
mely megvált az erőszaktól,
s jobbá született a szerelem nevében
vagy a vágy tüzében,
ami talán forróbb mint a pokol lehelete,
mert lángol s nem izzik csupán.
A parázsból is gyúlhat tűz,
de kell hozzá Ő a férfi,
ki újra tűzzé szítja a lélektelen hamut.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom