Annyiszor
Annyiszor mondta, hogy szeretlek,
s én annyiszor hittem neki,
és megnyitottam szívemet neki.
Ő mégis kidobta azt,
nem törődve sebezhetőségével.
És elment...
Itt hagyott összetörve.
Elment, és én magamba roskadtam
sikítani, sírni, életemet eldobni,
csak ezt akartam.
Fájdalmat okozni úgy, ahogy ő bántott.
Elfutni,
futni minden bajtól, kíntól,
mi nyomomba szegődött.
Megnyugvásra lelni,
csak erre vágyni.
S mire a csendes megnyugvás rám talált,
felbukkant Ő, mint egy hurrikán,
mely világomat felborítja.
Édesen becézget, halkan suttogja:
"Szeretlek"
S ezt az egy szót kimondva,
szívem falait lebontja.
2014. május
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Yasmin2015. március 17. 23:05
Igen, igen.. Tudom milyen. Vigyázz magadra (szívedre), mert nem kímél az ilyen..
Versedhez gratulálok
Bianka :)
Leis(szerző)2015. január 22. 02:36
@Abraks_Anna köszönöm
Abraks_Anna2015. január 22. 01:16
Szép vers! Szeretettel gratulálok! Anna