Szerző

Rózsa Andrea

Népszerűség: 44 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 321 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. január 22.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (9)

Rózsa Andrea

Az élet habja

mi az idő múltával elhablik

Mikor még tudatlan vagy,
az élet nagy-nagy problémáival
még nem akadtál össze találkozással.
S még oly-oly kicsinyke vagy.

Mikor még mindennek örülsz,
kicsattanó energiádtól
meg nem és nem őrülsz.
Inkább kificánkolod te magadtól.

Mikor még sírsz az oly apróságokon,
mik későbbi számításba nem akad.
Amikor még nem csalódtál sokszor
s szereted az életed, különösen magad.

Mikor még nagyon is hiszed,
gyönyörű a te életed,
egy ábrándban élni talán.
Ez a kisgyermekkor, igen. Ez ám.

S növünk, nődögélünk,
egy napon mindannyian felnövünk.
S már elfeledjük ezeket a kis gondokat,
helyébe sok-sok nagyobb fakad.

Már elfeledtük a régi ábrándot,
s hogy régen min tudtunk
sírni, s nevetni mi magunk.
Igen tudtunk mi, de ezt el nem ránthatod.

Jaj, és ahogy visszaemlékszem:
olyan dolgokon idegesítettük magunkat,
olyan volt az akkori tényanyag,
mára csak nevetésben lenne részem.

Jaj, de a habok elhaboltak,
most már a felnőtté válás küszöbén
nem lehet ábrándban élni, elhamvadtak.
Most már felnőtté válni kell, ez kövén.

De méltó feladat, úgy hiszem,
felnőtté válni hosszú folyamat, de szívből teszem.
Mindenki átesik ezen, hát én sem maradok,
a gyermekkor elhablásával sajnos elmúlnak az ábrándok.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Idna(szerző)2015. március 7. 21:01

@Luci98:
Köszi szépen hogy itt jártál Luca!

Andi

Luci982015. március 4. 21:20

Azt hiszem elmondhatjuk, hogy a generációnkhoz képest, mi hamar felnőttünk, sajnos (vagy nem) ez van...
Nagyon tetszik a vers, szeretettel gratulálok!

Luca

Idna(szerző)2015. február 7. 14:17

@sanya95:
Köszi!

sanya952015. február 6. 18:56

Ez is nagyon tetszik,ügyes vagy,gratula.:)

Idna(szerző)2015. január 27. 04:21

@peronkakas: @Nichi-ya: @mama55: @B.Sanyi: @kodrane: @donmaci: @Kicsikinga:

Köszönöm hogy itt jártatok, s hogy olvastatok, és persze a sok-sok szívet!

Andi

Kicsikinga2015. január 24. 10:25

Úgy bizony!
Az a bizonyos ''hab'', az az idővel szépen kezdi láttatni az alatta levő ''tortát'', de jó belekóstolni, és végigenni!

donmaci2015. január 23. 18:18

Nagyon szép igaz sorok! Szívvel gratulálok! Józsi

kodrane2015. január 23. 10:35

Igen, fel kell nőni, aztán meg visszasírni a gyermekkort! Mikor megöregedtél, meg a fiatalságot...Szívvel jöttem....

B.Sanyi2015. január 23. 04:14

Egyszer fel kell nőni, gratulálok versedhez!

Szívvel: B Sanyi

mama552015. január 22. 22:26

Milyen igaz sorok...Nagy szívet hagyva gratulálok: Marika

Nichi-ya2015. január 22. 20:25

Az idő gyorsan elszalad, de minden kornak megvan a maga szépsége. Sok szeretettel gratulálok szépséges alkotásodhoz.

peronkakas2015. január 22. 20:20

Legjobb lenne kisgyermeknek maradni. Tisztán, boldogan. De ez nem lehetséges. Kell, hogy az élet megtörjön egy kicsit bennünket és rájöjjünk, hogy nem fenékig tejföl. Szeretettel gratulálok: István

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom