Üstökös
Akad, hogy az életnek
inverzét éled,
s a jót csupán
észrevételnek érzed,
engedd el, ne félj,
az ég tiszta és setét,
bármikor átlibbenhet
üstökösként a remény.
Hirtelen érkezik,
abszolút nem várod,
az ég helyett
az út porát csodálod,
ne feledd, ne félj,
a boldogság szeretet,
a szerelem átok.
Endorfin, ez kell hát,
tömjed a roládot!
Izzadj, küzdj,
érezd a szabadságot!
Írj, ne javíts,
a radírt meg elhajítsd!
Fehér a kezdet,
fekete a vége,
vörös képez hidat a semmiségbe,
kell ez vagy se, döntsd el végre,
elemeidre szed ez a képzet...
Add magad, vagy csak
egy rab maradsz,
előbb-utóbb úgyis csak
szanaszét szakadsz.
Akkor se tű, se cérna
nem jó se méz, se mézga,
egy darab is úgy lehetsz,
ha csóváddal integetsz.
S remegjenek az emberek,
míg a poétika elrepeszt.
2015 tele
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
jocker2016. április 10. 10:33
Érdekes, mert nekem is az a benyomásom támadt, hogy egy-szuszra kibukott belőled...
Jól elmondtad, jól érzékeltetted a filozófiádat, érdekes volt olvasni. De... végül is igazad is van.
Gratulálok, elismeréssel: jocker/Kíber/Feri
A.F.Trifonov(szerző)2015. február 3. 10:37
Köszönöm szépen!
Attila672015. február 1. 14:31
Hát ez egy-szuszra kijött belőled. Zseniális lett. Versedben az úgymond jó észlelése ad reményt a szerelem boldogtalanságában is. Állandó küzdelmedet érezteted az írói szabadságod megtartására,ami szerintem a legfontosabb dolog az írói létben. Hiszel az egyből jövő szavak igaz erejében,ami sokszor igaz is. Ambivalens érzéseid mégis marcangolnak,szükség van egyáltalán erre az egészre.Sokszor elgondolkozok én is ezen,de muszáj kiírnom magamból az érzéseimet,és megosztanom másokkal is.Amikor írunk egy kis darabot dobunk oda magunkból.Kívánom hogy maradjál továbbra is üstökös itt köztünk. Szívem hagytam itt.