Czégány Szandra

Negyvenperces özönvíz

Negyven perce csak esik,
Én meg le vagyok szedálva,
Talán szívemet keresik.
Ki indul az ónosesőbálba?
Én nulla vagyok,
Ki az, aki kiakaszt?
Rímeim mesterséges csillagok.
Hát, mindent gondoltam, de ilyen tavaszt
Azért mégsem képzeltem.
Nem vagyok mérnök,
Hóemberem csak szétesett szellem,
Répa helyett orra hegyén tök.
Talán én leszek Noé,
Nem ócska mellékszereplő,
Lehetek talán regényemben Zoé,
És nem takar el felhő.
Csak esik negyven napja.
Hova tetted az esernyőmet megint?
Indulnék már, írom hadarva,
De az esőcsepp csak legyint.