Szerző

Mártha László

Életkor: 29 év
Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 187 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. február 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Mártha László

Majdnem vidám vers

Én valamiért vidám verset
írni nem tudok, mert fájó sebet
vésett az idő s az élet
a szívembe, melyet az idő nem feledtetett.

Egyre szarabb lesz minden,
egyre távolabb lesz az éden,
melyre vágyok s tudom mélyen,
egyszer talán eljön, s jó lesz minden.

Csóriság van s magány,
így nem lehetek vagány,
éjjelente mardos valami árny,
mint valami folyton visszatérő járvány.

Boldog mikor lehetek?
Én mikor szerethetek?
Kinek mondhatom majd, hogy szeretlek?
Én vajon kinek kellek?

A válasz a jövő titka,
a boldogság is nagyon ritka,
szívemet rabságban tartja egy kalitka,
melyet csak te, vagy egy angyalka nyithatja.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


lukiwaker(szerző)2015. február 3. 07:13

Köszönöm az elismerő szavakat! Lola22 én is bízok benne :)

195808082015. február 3. 06:23

Szomorú versed szívvel olvastam üdvözlettel Eszter.

F.Orsy2015. február 2. 22:41

Szomorú vers, de tetszik !!! Gratulálok :)

Lola222015. február 2. 22:01

Nem lesz mindig így!
Fogsz te még vidám verset is írni!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom