Szerző

Czeczei Péter

Életkor: 5 év
Népszerűség: 27 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1634 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. február 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (6)

Czeczei Péter

Már várnak...

Képek és házak,
tornyok és várak.
Villanó fények,
suhanó árnyak.

Száguld a vonat,
siklik a ködben.
Éjszaka van, komor,
csak ülök a csöndben.

Várom az álmot,
hogy elrepítsen végre,
de nem jön,
ma nincs nálam jelenése.

Nem is kell az álom,
majd elszökök a vággyal!
Zakatol a vonat
a sötét éjszakában.

Emberek jönnek,
leülnek egy padon,
ha épp úgy tartja kedvem,
a ruhám arrébb rakom.

Szólnak hozzám gyakran,
vagy csak némán néznek.
Sírnak, bánnak, fújnak,
néha nevetgélnek.

Lefékez a vonat,
megállunk az éjben.
Elmerülünk kicsit
az üres feledésben.

Majd húzni kezd egy erő,
újra sok vas roppan,
szívemben rút képek
peregnek le nyomban.

Robogunk is tovább,
sötét lidérc kerget.
Őrületnek hívják,
aki mindig terjed.

Terjed az éj is,
erjed sokak álma.
Irtózunk a mélytől,
mindenki fél, s várja.

De nem tudja, hogy mit is?!
A megnyugvást, a békét?
A költők múzsáikat.
A hívők Menedékét.

A kalauz jegyet kér,
a lámpa fénye tompa.
Zakatol a vonat,
utazunk a torra.

Hogy éppen kiére,
csak a halál ura látja.
Közeleg a lidérc,
remeg sokunk szája.

Csörömpölő vasak,
bilincseit rázza.
Nevet, ő már tudja,
sok-sok ember látja.

Zakatol a vonat,
rohanunk az éjbe.
Utastársam néz rám,
mit tehetnék érte?!

Két lidérc már fogja,
bilincseit látom.
Gyanútlan és vidám,
de átlátok a fátylon.

Jobbról, balról ülnek,
többen vasra verve.
Gyerekeik futnak
reményekkel telve.

Nem tudják, hogy száguld
vonatunk a mélybe.
Lidércekkel ülünk,
bárgyú arccal nézve

az őrület sötétjét,
már mi vagyunk az árnyak,
mi vagyunk a kígyók,
mi vagyunk a látszat!

Mi vagyunk a pokol
és a pokol őre,
valaki már leszállt,
sikamlott a bőre!

Foglyok vagyunk, bénák!
A cellatársam horkant,
eszembe jut több száz
apró öreg sírhant.

Lelassulunk újra,
a peronon már várnak,
kezek nyúlnak felém,
úgy tűnik, már vártak.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kistenkes2015. február 10. 05:04

Tetszik a versed, bár a népköltészet megjelölést nem érzem telitalálatnak Frici

Rozella2015. február 5. 21:31

Érdekesnek találtam a versed, nem egy könnyű kis utazásról szól. El kell gondolkodni rajta.. ezt nagyon értékelem. '' mi vagyunk a pokol és a pokol őre..'' Nem tudni a látszat mögött mi van, szerintem ma csak annyi biztos hogy még úton vagyunk. Jó lett!! üdv. Róza

mama552015. február 5. 20:16

Szívet hagyva gratulálok versedhez: Marika

ambrus.magdolna2015. február 5. 18:58

Remekversed sokatmondó!!!
Gratulálok!
Üdv. Magdolna

jocker2015. február 5. 18:33

Nagyon tetszik a filozófiád.
Gratula! jocker/Kíber/Feri

Matyi872015. február 5. 18:05

Nagyon jó sorok, gratulálok, kedves Peti!

Üdv: Mátyás

B.Sanyi2015. február 5. 17:38

Gratulálok versedhez, kedves Péter!

Mélyebb mondanivalód, mint egyszerű utazás!

Üdvözöllek szívvel: B Sanyi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom