Szerző
Purzsás Attila

Purzsás Attila

Életkor: 55 év
Népszerűség: 137 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 459 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. február 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (15)

Purzsás Attila

Közöny

Rettegsz az élettől, félelemmel tölt el, hogy egyszer eljő a halál,
de bármily kerülőutat választasz, a sorsod mindenütt megtalál.
Veszettül rohannak az évek, rég túljutottál életed hajnalán.
Útravalód egy üres hátizsák, útitársad a kéretlen magány.

Kietlen utcán csak cipőd koppanása hallik, s pár halk szívdobbanás,
torkodban lüktet minden éved kínja; ráncokba szőtt fájó vallomás.
Lelked egy mély kút, feneketlen remény, honnan csak visszhangod válaszol.
Körülfon az idő, mint pókháló a rovart; a félelem átkarol.

Kitörnél, de nincs esély, göröngyös utadon egyre több a buktató,
átkozod magad s a sorsod; miért ámítanak azzal, hogy élni jó?
Csak ülsz magányod közepén, elbujdokolva egy hideg, kemény padon.
Otthon, édes otthon... Ez jutott neked, és rengeteg fájdalmas pofon.

Várod, hogy fogyjon minél előbb, számolod a kínkeserves éveket.
Kinyújtod reszkető kezed, hátha az élet alamizsnát dob neked.
De csak néznek sokan mély közönnyel; átlépnek rajtad, senki nem segít.
Mért ily kegyetlen az ember, hogy nem szánja meg rászoruló társait?

Csak pár forint és néhány kedves szó... El sem hinnéd, hogy mily sokat jelent!
Aprópénz egy életért, de mégis egy picinyke boldogságot teremt.
Furcsa és torz lett ez a világ! Hogy lehet, hogy ennyi ember éhezik?
Remélem, még nem veszett minden el, mert jóság mindenkiben lakozik!

Gondolkodj hát el, ember! Hisz rád is szakadhatnak még kőkemény napok,
mert törvényszerű, hogy a közönyödért majd te is csak a közönyt kapod.
Nem késő még jobbnak lenni, és sosem késő az őszinte számvetés,
hogy megnyugodva tudj tükörbe nézni; ez nem is oly nehéz küldetés.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


sosjudit2017. november 4. 19:41

zeretettel gratulálok gondolkodtató versedhez:

Törölt tag2015. április 30. 23:04

Törölt hozzászólás.

purzsasattila(szerző)2015. február 21. 15:19

Jutka, Levente!
Köszönöm, hogy szántatok időt versem elolvasására!

znejutka2015. február 20. 18:47

Remek vers kedves Attila, szívvel gratulálok üdv Jutka!

Gondolkodj hát el, ember! Hisz rád is szakadhatnak még kőkemény napok,
mert törvényszerű, hogy a közönyödért majd te is csak a közönyt kapod.
Nem késő még jobbnak lenni, és sosem késő az őszinte számvetés,
hogy megnyugodva tudj tükörbe nézni; ez nem is oly nehéz küldetés.

lukacsleopold2015. február 20. 14:09

A vers remek, gratula, szív, miegymás. A téma azonban ennél bonyolultabb. Valójában minden attól függ, hogy hol tartasz az életedben. Aki napi 12 órát dolgozik, hogy eltartsa a családját, attól nehéz azt várni, hogy nyitott legyen a világ bajára. Attól is, aki nincstelen. Azok pedig, akiknek idejük és pénztárcájuk engedi - az én világomban - segítik is a környezetüket. Én nem látom ennyire borúsan a világot. Az általános jólét növekedése a legtöbb gondot idővel enyhíteni fogja.

purzsasattila(szerző)2015. február 17. 17:02

Mindannyiótoknak köszönöm, hogy olvastátok versemet!
Nézzétek el nekem, hogy így összevonva köszönöm meg mindenkinek a látogatást, de sajnos elég keveset tudok itt elidőzni mostanában a munkám miatt.
Azért, azt tudnotok kell, hogyan született ez a versem.
Lehet, igazat kell adjak egy-két véleménynek, hogy kerültek bele közhelyek is. De, sajnos a témát is lehet már közhelyesnek nevezni.
Az emberi közöny már iszonyatos mértékeket öltött...
Na, de visszatérve...
Ez a versem akkor született, mikor egy pár hajléktalan, kéregető embert látva, beszédbe elegyedtem velük. Sokszor én is elmentem mellettük, mert egyszerűen a saját problémáim miatt meg sem láttam őket, és ezt most már nagyon szégyellem!
Tudom, mindenki a saját gondjaival van elfoglalva, de, ha néha megállnánk, rájöhetnénk, nekünk még nagy-nagy szerencsénk van, hogy így élünk, ahogy élünk. Ha kicsit megállunk beszélgetni ezekkel az emberekkel, ráébredhetünk, hogy milyen világban élünk ma. Lehet, az a pár forint, amit odaadunk, nem váltja meg a világot. De, igenis, az a pár forint, nekik iszonyatosan sokat jelent! Egy újabb vacsorát, egy újabb napot, és nem mellékesen, egy újabb megerősítést, hogy nem halt még ki az emberség, és van remény.
Akikkel beszélgettem, nem átlagos emberek voltak. Egyiküknek csak 6 általános iskolája volt, de azt hiszem, sok ''művelt'' ember tanulhatna tőle. A másik kettő egyetemi végzettségű volt, és önhibájukon kívül kerültek ebbe a lehetetlen, embertelen helyzetbe. De, még ebben a reménytelen helyzetben is összetartottak, és próbálták egymást segíteni.
Úgyhogy, tényleg el kel gondolkoznunk, hogy milyen emberek is vagyunk valójában!
Be kell valljam, én is elgondolkoztam, és ha még pár embert el tudok gondolkoztatni az írásommal, akkor már mondhatom, megérte!
Még egyszer köszönöm, hogy olvastátok!
Attila

kozmazsu2015. február 16. 16:06

Szeretettel gratulálok gondolkodtató versedhez: Zsuzsa

kicsikincsem2015. február 16. 13:06

Sajnos él a közöny és közöttünk jár nap mint nap...
Szívvel gratulálok:Icus

csillogo2015. február 15. 20:16

Nem lehet kibújni.... nagyon mélyre kell szállnunk, hogy elfogadjuk azt, ha a sorsunk kisiklik, gyengék voltunk vajon, vagy elhibázott döntéseket hoztunk mindig!? ( közönyösen soha nem mehetünk el embertársaink szüksége láttán, ahol lehet és tudunk segítenünk kell, hisz a végállomáson megkérdezik majd tőlünk, hogy - ezért adtam neked annyit, hogy kemény szívű maradtál ott, ahol segíteni tudtál volna.... hmmm )
Fájó soraidat nagy empátiával olvastam kedves Attila!

vendel2015. február 15. 20:09

...Keményen,őszinte szavakkal megírt versedhez szívvel gratulálok! Neubauer

Ilpaki2015. február 15. 19:53

Gratulálok versedhez.

Ili

pete572015. február 15. 18:15

Fontos üzenete van a versednek. Félek, a közöny már nem visszafordítható folyamat. Legalábbis a mi időnkben...
Gratulálok a versedhez!
Margit

Ibolya.522015. február 15. 17:05

''Gondolkodj hát el, ember! Hisz rád is szakadhatnak még kőkemény napok,
mert törvényszerű, hogy a közönyödért majd te is csak a közönyt kapod.
Nem késő még jobbnak lenni, és sosem késő az őszinte számvetés,
hogy megnyugodva tudj tükörbe nézni; ez nem is oly nehéz küldetés.''
Remek! Szeretettel gratulálok. Ibi

M.Laurens2015. február 15. 13:42

Bármily furcsa, de a a hét főbűn között (kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, a jóra való restség) nem szerepel a közönyösség, pedig akár-ha a restség helyén kéne állnia.
-
Őszinte tiszteletem és elismerésem jeleként hagyom nálad a szívem.
/ Miklós /

Kicsikinga2015. február 15. 11:51

Megkönnyeztem a versedet, mert majd minden nap, de főleg tegnap sokat gondolkoztam a közöny rettenetes következményeiről!
Az egy gyilok!

''Mért ily kegyetlen az ember, hogy nem szánja meg rászoruló társait?''

Nagyon fontos, jó versed üzenete!

fufenka2015. február 15. 10:39

A közönyre csak közöny lehet a válasz!
De!
''Nem késő még jobbnak lenni, és sosem késő az őszinte számvetés,
hogy megnyugodva tudj tükörbe nézni; ez nem is oly nehéz küldetés.'' Igen!!!

Gratulálok szívvel, szeretettel: Zsuzsi

irenfi2015. február 15. 10:19

Kedves Attila!
Mély tisztelettel olvastam soraidat a szegénységről és eggyütt érzek gondolataiddal.
De én úgy érzem , hogy pár forinttal mi nem tudunk ezeken az embereken segíteni. A közöny nem bennünk emberekben van ,ha nem azokban akik erre a sorsra juttaták őket. Szavainkkal pénzünkkel melléjük állhatunk, de mit teszünk értük ? Mi magunk is családjaink barátaink holnapjaiért küzdünk.
Figyelemre méltó versedet jó lenne ha ott olvasnák ahol a közönyé a főszerep.
Szeretettel és szivvel olvastam soraidat.
Üdvözlettel Irén

Robi2182015. február 15. 06:54

Ezek a gondolatok sokunkat aggasztanak, de nem elég embert, mert sajnos ugyanott vagyunk. Itt-ott nekem kissé közhelyes, de van pár nagyon szép hasonlat, gondolat ami miatt el fogom olvasni még párszor. Összességében remek vers! Köszönöm hogy olvashattam!

szalokisanyi12015. február 14. 23:19

Nagyívű remek alkotás.♥

Gratulálok! Tisztelettel: Sanyi

Meroni2015. február 14. 22:31

Nagyon jó vers! Elgondolkodtató és figyelemfelkeltő soraidhoz szeretettel gratulálok! Szív marad...
Roni

donmaci2015. február 14. 22:01

Szívvel gratulálok nagyon szép elgondolkodtató versedhez! Józsi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom