Szerző
Csiki Attila

Csiki Attila

Életkor: 32 év
Népszerűség: 25 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 413 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. február 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (9)

Csiki Attila

Elvesztegetett idő

Számtalan szó sírt fel sorokban,
s vesztek el egy összegyűrt papírban.
Elvesztegetett időt engedek tova lassan,
mely megrekedve barangolt a gondolataimban.
Üldöző árnyként lépdelt mögöttem a távolság,
a pillanatok csak némán rejtik a sok barázdát.
Szemfedelet húztak a felhők a szépségre
a létezés és elmúlás közé éket verve.
Homokszemként megragadt a sóhaj,
elhintett a szél s rejtett az avar.
Hol csak pislákoltak vágyaim,
emlékek egy elfeledett világ hamvain.
Rám szitálták sírom rögeit a nappalok
büntetve a tétlenséget, mozdulatlanságot.
Láncokba öltöztetett a kétségbeesés,
s lettem hullócsillag az akarat egén.
Én építettem börtönöm könnyeimből,
eltaszítva magam a létezéstől.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572020. január 5. 11:03

Nagyon szép érzelmes alkotás Attila
Szívvel jelölöm kedvenc versemnek
Szívvel
Feri

SzaipIstvanne2019. március 28. 22:26

Kedves Attila, mai versed utan latogattam el ehhez a versedhez is.
Jol irsz, nagyon.
Szivvel gratulalok: Maria

CsikiAttila(szerző)2015. február 16. 13:21

Köszönöm szépen!

kicsikincsem2015. február 16. 13:04

Nagyszerű versedet szívvel olvastam:Icus

CsikiAttila(szerző)2015. február 15. 19:53

Ezt én is így gondolom már @Szinita: csak pozitívan! :)

Törölt tag2015. február 15. 19:33

Törölt hozzászólás.

adamne2015. február 15. 14:50

Jó verset írtál!
Szívvel gratulálok. Üdv. Manyi

CsikiAttila(szerző)2015. február 15. 12:57

Köszönöm szépen mindenkinek!
@Kicsikinga: Köszönöm már egész jól vagyok! :) de lesznek dolgok melyeket magamban hordok s nem felejthetek.
@Tinka57: igen tanultam is belőle :)

Kicsikinga2015. február 15. 11:26

''Homokszemként megragadt a sóhaj,''

Remélem, már nem szomorú a szíved!

Tinka572015. február 15. 07:04

Hidd el,ez is kell! Oly szívbemarkolón sikerült kifejezned ezt az érzést! Szívet érdemelsz:o) Mindenből tanulunk és fejet fel, tovább a létezésbe, mert tudd, soha nem tudhatod, a rossz, mire jó!

195808082015. február 15. 06:31

Szívvel olvastalak Eszter.

gypodor2015. február 15. 06:20

Semmi nem elvesztegetett... Jó a versed!
Gyuri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom