Télutó
Lassan elolvadnak a havas hegyek,
mint csordogáló kis patakok, melyek
szétáradnak s mindent elnyelnek,
heteket, hónapokat, s hosszabbak
immár a nappalok is, enyhébbek
a természet örök törvénye szerint.
Télutó, elmúlik hát ez a tél is, mint
annyi előtte, és jön majd a tavaszi
szellő, mely új reményeket sugall,
s kivetkőzik ember s természet,
friss lesz minden, mint a reggel,
s emléke marad a hófehér éj,
mikor felhangzott lépteink ropogása.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
szalokisanyi12015. február 16. 22:25
Nagyon szép.
kterezia2015. február 16. 17:08
Szépséges.
adamne2015. február 16. 14:25
''és jön majd a tavaszi szellő, mely új reményeket sugall,''
Gyönyörű versedhez szívvel gratulálok. Manyi
Matyi872015. február 16. 13:26
''S kivetkőzik ember és természet...'', igen, igy van. Nagyon szép vers, gratulálok!
Üdv: Mátyás
Ibolya.522015. február 16. 11:34
Szeretettel gratulálok szép versedhez. Ibi