Szerző
Biczók Tibor

Biczók Tibor

Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1070 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. december 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Biczók Tibor

Epilógus

Lassan telnek a napok nélküled
és nem halványodnak az emlékek.
Mikor nem voltál, ilyet nem éreztem.
Most, hogy már nem vagy nekem
a szememből áradnak a könnyek
s hiányod mély árokba taszít engem.
Csak még egyszer foghatnám kezed!
De, hogy hozzam vissza mi elveszett?
A fellegeket nézem és ábrándozok...
Téged kereslek, nélküled üres vagyok.
Téged kereslek mindenkiben, hiába,
te csak nem jössz, sehol sem vagy,
én meg csak várom, hogy rád találjak,
mert nélküled fájdalmas minden pillanat.
Nekem csak hiányod s a magány maradt.
Letérdelek hát és imádkozom,
ha nem láthatlak, összeroppanok.
Olyan vagyok mint egy sebzett vad
kinek nehéz már minden pillanat.
S már nem félek semmitől. Üres vagyok.
Várom a percet mikor azt mondhatom,
vége. És örökre leteszem a lantom
mellyel ezeket a sorokat írom,
mert így értelmetlen minden perc,
a napokat is állandó tehernek érzem.
Elmennék hát a leghosszabb útra,
mert hiába kerestem e világban,
olyat mint te sehol sem találtam.
Így nekem egyetlen reményem maradt,
bízni, hogy találkozunk majd a Mennyországban.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2008. december 13. 13:21

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom