Szerző
Komáromi István

Komáromi István

Életkor: 45 év
Népszerűség: 110 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 641 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. február 25.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (11)

Komáromi István

Nem vagyok senkije senkinek

Nem vagyok senkije senkinek, csak egy ismerős lenti egy fentinek,
Egy árva kis porszeme a világnak, egy megtervezett oka a hibáknak,
Szív nélkül nem volna értelme, de szívvel meg nincs neki védelme,
Nem kellett volna megszületni, vagy nem szabad senkit megszeretni,
Jó ember, rossz ember, nem tudom, majd szólok, ha az értelmét felfogom,
Olykor a gyönyör elringatja lelkemet, máskor a fájdalom hamuja eltemet,
Telnek a percek, a hónapok, az évek, s azt sem tudom, hogy hol vagyok,
Csak éljük ezt a nyomorult életet, és várjuk, hogy azt mondják, ég veled,
Csak egyedül élek e világban, s magamnak csak Én vagyok hibátlan,
Ha az igazság fáj, inkább szenvedek, de másnak Én hinni már nem merek,
Remélni, mindenhol azt hallom, de a remény csak megkínoz, azt vallom,
Soha nem kulcsolom kezemet imára, mert teszek erre a kitalált világra.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


TothGigi2015. április 11. 12:45

@KomaromiIstvan: Értettem! :D

KomaromiIstvan(szerző)2015. április 11. 12:03

@TothGigi: Ez csak egy vers, se több, se kevesebb!!

TothGigi2015. április 11. 09:57

Szomorú! A Szabadságnak nem szabadna erről szólni! Ez fájdalom a négyzeten!
Versed tanulságos!
Üdv.: Karolina

KomaromiIstvan(szerző)2015. április 2. 12:35

@k.l.zsuzsanna: Köszönöm, ez jól esett :)

k.l.zsuzsanna2015. április 1. 22:58

Lélek vers, mint minden amit írsz. :)
Csak mint vers szerető jegyezem meg... kinőted a gyerekcipőt.. :)
Zsuzsanna.

andreak2015. március 12. 19:51

Nagyon sok magany es szomorusag van a szivedben, es ezt nagyon szepen verbe foglalod. Gratulalok a versedhez.
Andi

Sida2015. február 26. 16:13

Sokat mondasz magadról ebben a versben.Olyan mintha tükörbe néznél és magadnak is fájna a valóság. Nem boldog arcot látsz, inkább dacot. Múlnak az évek és semmi nem lesz jobb, se szebb... Lehet, de remélni kell.
A versed elgondolkodtatja az olvasót, mert közös emberi hibákat mutatsz be. ''magamnak csak Én vagyok hibátlan''- de hányan hiszik így, még ha önmaguk előtt is tagadják. Sorolhatnám tovább...
Versedhez gratulálok. Si

cunami252015. február 26. 12:25

A versed szomorúnak és magányosnak mutat.Még szerencse,hogy ez is mint oly sok minden,mulandó! Tudom,hogy csak átmeneti ez az állapot és hamar változni fog,hisz a változás az egyik legalapvetőbb törvénye az univerzumnak.Csak a legbölcsebb és az ostoba nem változik.Szerintem te egyik sem vagy,a versed alapján.:)

KomaromiIstvan(szerző)2015. február 26. 10:38

Köszönöm a kommentárokat, ide is csak azt tudom írni, hogy én akkor írok verset, amikor mélyen bánt valami, vagy ha a szerelem, szeretet vezényel...számomra ez csak egyfajta játék, időtöltés, tisztában vagyok vele, hogy gyerekcipőben járok... :)

Lola222015. február 26. 10:21

Tetszik:)
De azért nézd a világ pozítiv dolgait is:)
Szívvel gratulálok kedves István:)Lola

szalokisanyi12015. február 26. 06:44

A párban élés, nem akadálya a szabadságnak. Sok madárfaj, egy életre választ párt magának. Mégis a szabad élet, a szabadság bajnokai. Például a sas.
Ismertem több olyan embert akik nem hittek. De mikor nagy bajba kerültek, önkéntelenül azt mondták. Jaj istenem! Segíts istenem.

Üdvözletem küldöm kedves István! Tisztelettel: Sanyi

BrokenRose2015. február 25. 21:11

Nagyon szép vers:) szívemből gratulálok:)

gypodor2015. február 25. 21:09

Egy kicsit a vége csalódást okozott,de tetszik a vers! (3.) Gratulálok. Gyuri

matyus102015. február 25. 21:06

''Olykor a gyönyör elringatja lelkemet, máskor a fájdalom hamuja eltemet,''

Csodálatos versedhez, szívből gratulálok.
Soha ne add fel, néha megéri a remény, azt a kis kínt, én meg azt vallom ;)

Varimarici2015. február 25. 20:34

István, az effajta szabadság, mint a versed is , keserű. De mindettől függetlenül nagyon szép a maga szomorúságával együtt.Szívet hagyok.
Marika

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom