Szerző
Henth Ferdinánd

Henth Ferdinánd

Életkor: 24 év
Népszerűség: 10 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 307 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. március 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Henth Ferdinánd

Küzdelem

Harcolni akartam, harcos akartam lenni,
A világot jobb hellyé, fényesebbé tenni.
Harcosnak éreztem magam minden kilőtt nyíl után,
És harcosnak éreztem magam a hős legendák nyomán.
Harcolni akartam. A lázadás fűtött,
És minden egyes új kép, új erővel töltött.
A fény harcosa akartam lenni,
Küzdeni a sötétséggel,
Másokért akartam tenni,
És leszámolni végzetemmel.

Harcolni akartam érted,
Küzdeni, hogy szeress,
De hiába volt minden...
Nevess csak! Nevess.

Szerettem volna, ha engem szeretsz,
Szerettem volna, ha velem nevetsz.
Szerettelek volna ezerszer csókolni téged,
És csodálni, ahogy szemed a végtelenbe réved.
Szerettelek volna vég nélkül ölelni,
Mint zöld inda a fát,
Ahogy körbefogja, nem engedi,
Mert együtt tapasztalnak létet és halált.

És elindult minden. Harcolni kezdtem,
Csak érted és a világért tettem.
Lázadtam a rendszer ellen,
Gyűlöltem a kényszert.
Átkoztam a rám támadót,
Nem láttam csak fél-Szert.
Küzdöttem a sötétséggel,
Kiűztem magamból,
Nem tudtam, milyen örökséggel
Adhatok a Jóból.
Erőt akartam és megkaptam,
Elemek erejével harcoltam.
Fény vett körül, fénnyé váltam,
A sötétségen győztem,
Már csak Terád vártam.

Vártam és vártam, de nem jöttél el,
Pedig hitegettél szavaid erejével.
Egy-egy képet mutattál magadról,
Szemedről, ajkadról, hajadról.
Puha kezed álmaimban simogatott.
Büszkeségem szépségeddel villoghatott.
Képzelni engedted csak magad,
Mást nem engedtél.
Minden létező csak tagad,
És már elfeledtél.
De nem emlékszem már rád én sem,
Egy halvány kis gyertyafény vagy.
Nem látok benned már semmit sem,
Most már csak egy jó emlék vagy.

És fáj, hogy küzdöttem érted,
És verejtékem adtam.
Egy illúzió voltál,
És illúziót kaptam.
Ez éltetett. Ez voltam én!
Ki harcol a jóért és illúzióban él.
Minden harcom felesleges volt.
Ez a világ nem létezik.
Értelmetlenül égő tűz voltam,
Ami elfogy, ha elérkezik
...az illúzió vége.

Most céltalan bolyongok
A világok között.
Leszállni már nem tudok
A fényutak mögött.
Felszállni még nem tudok,
Gyengék a szárnyaim,
Motiváció nélkül nem is fogok,
Mert eltűntek fényes vágyaim.

Nincs otthonom, nincs világom,
Fájdalmaim csokraimba zárom.
Ott felgyűlnek és egyszer talán,
A kitöréskor megszűnik a magány,
És megszűnök én.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


An19(szerző)2015. március 14. 14:01

Köszönöm

Martonpal2015. március 12. 16:08

Maradj továbbra is harcosnak! Ez a te világod.
Tetszett a versed,melyhez egy szívvel gratulálok...attila

Idna2015. március 12. 04:52

Versedhez Gratulálok,
Andi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom