Szerző

Fiedler Barbara

Életkor: 25 év
Népszerűség: 26 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1140 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. március 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (4)

adamne, k.laszlo, Lola22, 1 láthatatlan tagunk

Fiedler Barbara

Leánykérés

Szerelmes versike

Hideg téli éjjelen együtt van a család,
ajtó nyikorog, belép rajt egy barát.
Angyalszárnyon megérkezett,
az úton biz` megéhezett.
Meleg kalács kerül elé,
azonnal ő meg is enné.
Int az asszony, ne tedd, koma,
eztán jön csak a vacsora.
Felnéz rájuk csalódottan,
ő így most egy nagyot koppant.
Gyomra éhes, keze fagyos,
kedve pedig nagyon dacos.
Nyugtázva int, megértette,
a ház urát megsértette?
Elvonulna, ha tehetné,
kislányukat megszeretné.
Jő a leány mosolyogva,
arca szépen kipirulva.
Barna haja összefonva,
feltűzi azt kicsiny kontyba.
A legény felnéz megszeppenve,
nem tudta, hogy ily létezne.
Újra látja kis angyalát,
rég nem látott aranyhaját.
Most azonnal ölbe venné,
szép bókokkal körbevenné.
Megcsókolná szerelmesen,
s elengedné keservesen.
Minden jónak vége szakad,
hogy törhetné át a falat?
Hogy lehetne Zsuzsikája
jövő nyáron szép arája?
Áldás kell rá, hisz azt nem kap,
nem tudja más ezt, csak egy pap...
Megígérte, megesküsznek,
utat törnek szerelmüknek.
Megy a leány, ha ő kéri,
kicsivel is jól beéri.
Hiszen nem sok az ő pénze,
szemébe így hogy is nézne?
Nem érdekli ez a leányt,
nem viselné jól a magányt.
Átölelné most azonnal,
kislányosan, izgalommal.
Rég nem látta, érinthette...
csókjaival nem hinthette...
Piros masnit tesz kezébe,
vésse majd őt jól eszébe.
Néz a leány értetlenül,
miért ül hát oly tétlenül.
Vár a fiú, iszik egyet,
mit vár tőle, milyen tettet?
Felkel gyorsan, haptákba áll,
s nézi az így ülőket némán.
Végül megtöri a csendet lassan,
férfi szíve nagyot dobban.
Vörös arca, piros ajka
lehet, őt most elárulja.
Nagyot sóhajt és elkezdi,
ezt a csatát ím elveszti?
Töri ujját idegesen,
megkérdi ő Istenesen.
Hozzá mehet-e a Zsuzska,
aranyhajú, kicsi fruska?
Akarja őt feleségnek,
régi, csodás kedvesének.
A szülők csak elvonulnak,
szobájukban tanácskoznak.
Néma csend ül, lásd, a házra
ítéletre lesve-várva.
Mi lesz, Marci, ha nem adnak?
Férjemnek ők nem akarnak?
Ne félj, Zsuzsi, én sem teszem,
a meghátrálás nem kenyerem...
Enyém leszel jövő nyáron,
csak te lehetsz az én párom.
Visszajönnek mind a ketten,
döntést hoztak nagy nehezen.
Szól az apa legelőször,
érzése is mind előtör.
Méri-méri a fiúcskát,
elmeséli minden búját.
Tűr a fiú régóta már,
úgy is érzi, ő egy szamár.
Végre aztán révbe érnek,
örülnek a véleménynek.
Szép pár vagytok, mondja Lajos,
a ház újra nagyon hangos.
Nagy nehezen áldást kaptak,
szólhatnak biz` így a papnak.
Új esztendő, szép házasság,
most jön majd csak a vigasság.
Összenéznek, ölelkeznek,
boldogsággal örvendeznek.
Megcsókolják egymást hosszan,
együtt lesznek jóban-rosszban.
Gyűrűt kap a szép kicsi lány,
jól áll bizony vékony ujján.
Örül neki, megpuszilja,
Marcit ezért körülfonja.
Szülőáldást megköszönnek,
s helyeikre visszaülnek.
Hullik a hó nagy pelyhekben,
együtt vannak nagy békében.
Leánykérés szépen megvolt
emelve rá a vörösbort.
Igyunk az én leányomra,
szépséges kis angyalomra.
Igyunk egyet Mártonra is,
ne legyen ő soha hamis.
Becsülje meg Zsuzsikánkat,
édes, drága leánykánkat.
Így lesz, Lajos, elhiheted,
megbecsülöm míg csak lehet.
Jó férj leszek, majd meglátod,
soha nem kell ezt megbánnod.
Jókedvűen esznek-isznak,
hóesésre nem gondolnak.
Hogy megy haza most a legény,
megfagyna kint biz` a szegény.
Vége szakad a vacsorának,
látszik már, hogy mind elfáradt.
Egymás vállán elalusznak,
szerelmesen összebújnak.
Itt a vége, fuss el véle,
vége szakad a mesének.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Mirana2015. március 13. 16:43

Nagyon jó ilyen szépeket olvasni.Szívvel gratulálok hozzá:Margó

adamne2015. március 13. 15:27

Szívet melengető szép történet, jó volt olvasni.
Szívvel gratulálok kedves Barbara. Üdv. Manyi

Szabad19862015. március 12. 22:12

Kedves kis vers! Gratulàlok hozzà!
Szívet hagyok érte!

kterezia2015. március 12. 20:08

Szívmelengető történet.

k.laszlo2015. március 12. 18:45

Szájtátva olvastam!!!!!!!!!!!!!!!!!!Hatalmas szivecskét hagyva gratulálok:Kóródi László

Lola222015. március 12. 14:16

És így éltek ők,míg a halál el nem választotta őket...:)
Gratulálok Kedves Barbi:)
Igazán imádni való kis mese:)
Boldogsággal olvastam végig,jár érte a szív:)Lola

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom