Szerző
Olosz Tamas

Olosz Tamas

Életkor: 25 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 164 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. március 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Olosz Tamas

Az ember tökéletes önképe

Mindig is kérdés volt,
S ez nem egy tiszta folt,
Hogy ki miért?
Vagy mi kiért?

Emberből vagyunk tán,
de gépekkel élünk már,
Igen lehet, értünk vannak,
Nekünk és minket szolgálnak.
De valami mégsem rémlik, csupán
Egy kis sejtés, vagy egyszerű talány?
Igen pl.: a telefonra gondolok talán,
Elveszítjük, új kell, teljesen muszáj!
Miért is? Kérdezem némán,
Csak magamtól s tőled talán!

Van tán bármi kapcsolatod,
Amihez nem kell áram?
Fellépsz a netre, s látod:
"Hé, fiúk, ez az új sálam!"
És boldogság tölti el lelkét:
Mert oly sokan lájkolták képét.

Szomorú a lelkem e kopár sivatagban,
Mikor én gyermek voltam,
Táncoltunk s énekeltünk e korban,
Igen, bármit is hiába szóltam!

A lányok szépülnek,
A selfiek készülnek,
S a lájkok csak gyűlnek és gyűlnek,
Míg a lelkek teljesen kiürülnek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kuruczjudit2015. március 15. 15:24

Jó kis vers.Gratulálok! /Figyelőmbe tettelek./

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom