Hajón
Sodródom a végtelen tengeren,
mert életem állandó küzdelem.
Ha irigylik, akkor sem engedem,
a hullámvölgyeket kiheverem.
A hajómon kapitány kell legyek,
Ebből az elvből sosem engedek.
Míg az életet hajón tengetem,
fújhat szél és jöhet esős vihar,
az én bárkám erős, ezért kitart.
Nem adom fel, amit a sors rám mért,
küzdök, amíg élek, álmaimért.
Végül az ég kiderül felettem.
Nem kormányoz senki sem helyettem.
A sorsomat csak én irányítom,
magam kormányzom sorsom hajóját,
nem engedem, hogy más irányítson.
Amikor kiköt végleg hajócskám,
Soha többé már nem ellenkezem.
2014. november
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
JakabFatima12015. március 19. 06:56
Szépséges jól sikerült vers.
Gratulálok!
Szeretettel : Fatima
kicsikincsem2015. március 16. 16:07
Nagyszerű versednél szívet hagyok:
Icus
Törölt tag2015. március 16. 14:11
Törölt hozzászólás.
Korpos2015. március 16. 13:55
Gratulálok szép versedhez! Albert
Ibolya.522015. március 16. 09:48
Őszinte vallomásodhoz gratulálok, mégis a Jó Isten a hajódat kormányozza. Adj neki hálát mert ad erőt és bizalmat.
Szeretettel Ibi
dr.vegha2015. március 16. 09:37
Versedért az első szívet hagyom...
A saját hajóján az ember legyen és maradjon kapitány!
Persze kellenek hozzá matrózok is. Meg olykor elsőtiszt /társ/ sem árt :)
Attila