Szerző

Bódi Alpár

Életkor: 22 év
Népszerűség: 35 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 590 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. március 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (4)

Bódi Alpár

Szeretet

I.
Elítéltelek!

Eldoblak! Te gyarló szív,
semmit sem tudsz. Hív
a szerelem, de te csak
szennyt pumpálsz. Nem akarlak
többé! E tökéletlen portömeget
táplálod, de minek?!
Létezel te is! Egerek,
azok képesek érezni többet!
Éget!

Éget a vágy, hogy ember legyek,
de ilyen szívvel nem élhetek!
Eldoblak! Szívják ki a mérged gyémánt legyek, mennybéli férgek!

Eldoblak! Te portömeg,
ha sírni tudnék, sártenger lennél,
ezért jár a szívnek köszönet!
Értéktelen léted sodorja a szél
messze. A Szaharában a helyed!
A tenger nyeljen el tégedet,
hogy ott ne embert, mérgezzed
a halakat. Légy megkövült lelet!
Aggaszt!

Aggaszt a tudat, hogy nincs!
Nincs semmi, csak ékes kacat,
mellette a rozsda is égi kincs...
Vashalom, az időnek ínyenc falat.

Eldoblak! Múlj tőlem világi szenny,
hogy lelkem hazatérjen. Menny
legyen otthona, te meg maradj
itt ami voltál, vagy ne is fáradj:
Eldobtalak!

II.
Elveszítelek!

Vége! Ennyi volt, végre szabadság!
Vár rám a végtelen boldogság,
hisz mindent, ami véges volt,
már csak a múlt leplén levő folt!
Boldogság, miért nem érezlek,
ha már eltűntek a szennyek?!
Szerelem, nem talállak...
Hol vagy, miért nem látlak?!

Érzetek, érzelmek!
Hová tüntetek?!
Gondolatok, segítsetek!
Kérlek benneteket!
Gyémánt legyek szolgálói lettek,
s mennybéli férgek táplálják angyali mannával, gyarló szívedet.
Üdvözöld az érzelmek királyát!

Vérvörös ruhájára pillantva,
elvarázsolt. Fehér-édes illatú
hangja, arany-portömegét hozta
vissza. Herkules csontozatú.

Tökéletes vagy, felség...
Ebben semmi kétség,
de nekem nem kellesz,
nyugodtan elmehetsz!

III.
Értékelni foglak!

Ott! Igen, ott félredobva,
legyekkel, férgekkel betakarva...
Ő az enyém!

Ott! Igen, ott a halak mélyében,
megkövülten vörös tengerekben...
Őt is kérem!

Ők az én értéktelen mennyei
kincseim, a földi világ szennyei,
melyek földi kincsek. Úgy szeretlek,
ahogy vagytok. Nekem kelletek,
hogy emberként érezzek,
szeressek, ha kell szenvedjek...
Veletek emberi önmagam lehetek:
Szeretet!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


cris12015. november 13. 16:27

Gratulálok csodás versedhez ! Üdv: Krisztina

BodiAlpar(szerző)2015. június 11. 18:43

@lordgabes: Köszönöm szépen a figyelmedet!
Üdvözlettel, Alpár!

lordgabes2015. június 10. 17:48

Ez igen! Fogadd gratulációmat kedves Alpár! Remek gondolatok remekül megfogalmazva.
üdv: Gabesz!

BodiAlpar(szerző)2015. március 17. 13:33

@Szinita: @DJ: Köszönöm az ösztönző/dícsérő szavakat, igyekszem!
Üdv, Alpár! :)

DJ2015. március 16. 21:14

Lendületes alkotás. Gratulálok!
Joli

Törölt tag2015. március 16. 20:09

Törölt hozzászólás.

BodiAlpar(szerző)2015. március 16. 14:11

@Korpos: Köszönöm, kedves Albert :D

Korpos2015. március 16. 14:01

Gratulálok a versedhez! Jól sikerült!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom