Szerző

Budai József

Népszerűség: 42 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 436 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. március 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (15)

Budai József

Elvarratlan szálak

Kérdések elé...

Nem kell szemrehányást tenned,
hogy arcom, versem nem ragyog...
Sötéten kavarognak bennem
mába mentett, múlt gyötrelmek,
kopott-bársony gondolatok.
Derűset nem írhatok,
feszítenek fel-felizzó indulatok,
ellentmondás-szőttesek
fonnak lelkemnek láncot,
de látok minden ráncot
ott is, ahol nem lenne.
Ellene kellene tennem, de
néha nem bírom. Súlyos a terhem.
Így sötét varjúként nehezedek
olykor a tájra, lelkembe zárva
és a körülvevő közegre, vagy
őgyelegve, őrült ődöngésben
döngök benn, magamba ragadva.
Nem szabadulhatok.
Kicsi, volt házikónk is
ingatag, lyukas ladik...
sem rólunk álmodik
már álmatlan éjjel.
Ott is szétszóródott
emlék - gondolatok széjjel,
törött üdvösséggel.
Ha ott alszom néha...
talán... felszínes - lazán
képzelem a képtelen álmot
neszezve rezzenve, mint
öreg, szürke nyúl,
és ha csend - szellő lebben,
dübörgést kelt bennem
saját rettegésem.
Kedvem, versem nem ragyog.
Hogyan, ha az élet libikókáján
többnyire lent vagyok?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szerena532015. május 18. 20:25

Szívet hagytam

1958.11.252015. március 29. 10:25

Csodás ez a vers!

gypodor2015. március 20. 09:49

Nehéz vers, de örülök a ''mosolynak''.... Szívvel gratulálok.
Gyuri

jocker2015. március 19. 15:43

Nekem is ismerős, talán az élet ilyen sokunknak?
Fölöttébb jó lett!
Elismeréssel csak gratulálni tudok: jocker/Kíber/Feri

Törölt tag2015. március 19. 08:51

Törölt hozzászólás.

fava2015. március 18. 20:16

...mennyire ismerős érzések,magamra találtam versedben! Jó vers ez nagyon! Szeretettel:Fava

vendel2015. március 18. 19:28

...Ismerős érzésről írsz...Remek vers,szívvel gratulálok! Neubauer

Doki662015. március 18. 16:58

Szépen eljátszottál a szálakkal......Még olvasgatlak....Doki

adamne2015. március 18. 15:03

Átéreztem versed minden sorát. Nagyon megható, de
reménykedj, hogy lesz még jobb is. Versedhez szívvel
gratulálok. Üdv. Manyi

PiszarEva2015. március 18. 10:58

Reménykedj! Megható soraidhoz gratulálok! Jöjjön a fent!

Kicsikinga2015. március 18. 10:11

Rendkívül jó vers, aminek érdekes kategóriát adtál, hogy ''Mosoly''.
Az lehet, de kissé keserű!

lillus2015. március 18. 08:25

Nagyon szép vers gratulálok :)

jozsef95w2015. március 17. 22:51

Gratulálok, nagyon átérzem! Köszönöm neked!

fufenka2015. március 17. 22:30

Kedves József! Nagyon kifejező! A lent után a fent-et kívánom! Gratulálok szívvel, szeretettel: Zsuzsi

zkanyo2015. március 17. 22:09

A vers címe a tépelődésre, múlton merengésre utal. A kopott-bársony gondolatok, a fel-felizzó indulatok jelzős kifejezések a szomorú hangulatot erősítik. A következő sor teljes metaforája ''ellentmondás-szőttesek fonnak lelkemnek láncot'' vezet át a vers következő szerkezeti egységébe. Azt, hogy a költő szeretne más lelkiállapotba kerülni, az ''Ellene kellene tennem'' egyhangú sor bizonyítja. A fájdalom tovább gyűrűzik. A sötét varjúval való azonosulás, a sok hangutánzó, hangulatfestő szó ''őgyelegve, őrült ődöngésben döngök benn'' a tartós lehangoltságot fejezik ki. A '' nem szabadulhatok'' száraz tényközlése bizonyítja; a költő úgy érzi, tartós lesz a lelkiállapota. A következő sorokban említett kis házikó a valóságos építményre is utalhat, de lehet a házikó jelképe egy reményteljesnek induló, építő kapcsolatnak is. A lyukas ladik metafora a veszélyt, a süllyedést jelzi. A következő sorok megszemélyesítései és tőismétlései (álmodik, álmatlan) az állandósult szorongást bizonyítják. Valami szétszakadt, elmúlt, ezt érzékeltetik a gondolati dolgokra vonatkozó igék. A vers további részében szintén a boldogtalanságra utaló képek jelennek meg. A '' neszezve, rezzenve, mint öreg szürke nyúl'' hangulatfestő szavai és hasonlata elmélyítik a lehangoltság ábrázolását. A csend és a dübörgés ellentéte utalnak a rettegést előidéző helyzetre. A vers utolsó sorai a költő Körhinta című versére emlékeztetnek. ''az élet libikókáján többnyire lent vagyok''. Valóban. A szomorú események nem késztetnek vidám hangulatú képek alkotására.

dr.vegha2015. március 17. 22:09

A libikóka tulajdonsága, hogy egyszer lent, aztán fent...így lesz majd Veled is. Szívvel, Attila

Ibolya.522015. március 17. 22:02

Megható! Szívvel gratulálok. Ibi

szalokisanyi12015. március 17. 21:40

Kedves József! Szomorkás mosolyod megjelenik alkotásodban. A sok elvarratlan szál, talán nem csak a Te hibád.

Gratulálok! Tisztelettel ♥: Sanyi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom