Szerző
Jakab Tibor

Jakab Tibor

Életkor: 40 év
Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 238 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. március 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Jakab Tibor

Gondolatok a múltból

Fáradt vagyok, szemeimnek pilláira teherként nyomul a sárga izzó fénye,
a tévé halk moraja hipnózist varázsol agyam belsejébe.
Magam előtt látom a dombói házunk,
rájövök rögtön, nem a jelent járjuk,
harminc évet ugrunk vissza az időbe,
boldog voltam akkor nagymamám ölébe`.

Látom az udvart, látom a fákat, látom a zöld tornácot,
kezem megérinti a fenyőfadeszkákat.
A deszka, melyen vastagabb a festék a fánál,
a fekete, apró szemű szőlőt, mely kikötve rozsdás dróttal,
nyújtózkodik a korhadt gerendánál.

A meleg dombói szellő a nyári szünidőben,
miként táncolt velem kertünk zöld füvében.
S mint kényeztetett gyerek, mely egyke, mamájának
öreg nyakán ülve jártuk a világot.

Mesélt, csak mesélt, milyen is volt régen,
mikor ő volt gyerek, akkora, mint most én éppen.
Epedve hallgattam oktató szavait,
mesélt háborúról, könnyezte őseit.

És ha a mezőt jártuk, de ő nem így hívta,
"Isten Gyógyszertára", én így emlékszem vissza.
Virágokról mesélt, melyik mire való,
ebből teát főzünk, ez meg nyersen a jó!

Olykor otthon ültünk a vén eper tövében,
hallgattuk a rigót, mely dalolt örömében.
Vidám volt a kedvünk, a világból csak a szépet láttuk,
a bút odébb tettük, a hiányt nem számláltuk.

A nyári meleg mintha fáradt volna,
szellő szárnyán pihent, vagy felhőbe burkolva.
Olykor a száraz földet itatta könnyével,
nyergesek szőlőit betakarta köddel.

Esténként pedig a ház előtti padon
az eget kémleltük és csodáltuk is nagyon,
miként teremthette a Jóisten ily szépre?
Ki sétál a Tejúton, a Göncöl-szekerébe`?

Az Esthajnal tereli a Fiastyúkot haza?
És a teliholdnak tiszta az udvara?
Kérdésemre kérdés volt a felelet,
teltek a napok, lassan érezni lehetett az őszi szelet.

S mikor egy reggelen a vén diófa lombja
ezüstös ökörnyállal volt körbefonva,
az eresz alján is a fészek üresnek látszott,
a fecskék a villanydróton járták az utolsó táncot.

Tudtam, eljött az idő!
Mely nem nekünk játszott.
És irigyelte tőlünk e végtelen románcot.

Szemem előtt pára, körülöttem nedves minden,
puha kéz simítja arcomat,
lágyan suttogó hangját fülemben érzem.
Ébredj-ébredj, mondja halkan!
A fürdőkádban alszol, édesapám, baj van?

Fáradt vagyok, de gyerekem hangjára
kinyitom szememet, mosolygok reája.
Semmi baj, gyermekem, most jöttem a múltból,
békét, boldogságot hoztam néktek túlról!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


jocker2015. augusztus 1. 12:19

Fölöttébb nagy élmény volt eme remekedet olvasni.
Poétaöleléssel é szeretettel gratulálok: jocker/Kíber/Feri

dzbeata12015. március 19. 14:33

Gyönyörű emlékezés, azt láttatva, hogy az élet is gyönyörű! Köszönöm, hogy olvashattam!

kicsikincsem2015. március 19. 13:03

Istenem, de szép...
Nagy szívet hagyok:Icus

kuruczjudit2015. március 19. 12:21

Nagyon szép! :)

k.laszlo2015. március 19. 11:41

Nagyon megfogott a csodálatos emlékezésed!Meseszép képeket írtál Tibikém!!!Szinte magam előtt láttam a versed olvasása közben!Hatalmas szívet hagyva gratulálok és boldog vagyok,hogy rád találtam!Kóródi Laci

Aren2015. március 19. 11:40

Szeretettel gratulálok remek alkotásodhoz!!
Szívet hagyva
Ágnes

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom