Szabó Norbert (Corleone)

A sivatag virága

Aranyló sivatagban nyílik egy kicsinyke virág,
s habár törékeny, benne leledzik egy egész világ,
páratlan szépség, és ezért mindenki megcsodálja,
e rideg, kietlen síkság legeslegszebb opálja.

Északi metsző szél iszonyatos haragra gerjed,
továbbszítva dühét, mely e kis teremtésre terjed,
rendületlenül folytatja tovább halálos táncát,
elszabadult őrült, eltépve józansága láncát.

Színfolt és csoda e kifakult homoktengerben,
s most mégis életéért küzdhet eszeveszetten,
hatalmas pordűnék sietvén megmentésére,
s kiegyenlítetlen küzdelem megnyerésére.

Lehet ádáz és kegyetlenségét fokozva a szél,
hatalmas óriások hada véle birokra kél,
testükkel óvják a számukra legszebb virágot,
hisz ő jelenti éltűknek az egész világot.

Lesznek olyanok, kik utadba akadályt állítanak,
és homokdűnék, kik védenek, s mindent elhárítanak,
sosem vagy egyedül, s lehet a szél akármekkora nagy,
ne feledd, ők majd óvnak, hisz a sivatag virága vagy.