Szerző
Kókai Sándor

Kókai Sándor

Életkor: 25 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 353 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. március 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Kókai Sándor

Feltétel nélkül

Megadjuk magunk

E papír most kopott, a verssor sem egyedi,
Előfordult már annyiszor régen.
Annyiszor kapar, húsba váj s még nem,
A szem sem lát már, a tudat is feledi.
Vagy feledné...

A ragaszkodás csak akkor előny, ha viszonzott,
Magányban megélve undok fajzat,
Mikor láb alatt elnyel az aljzat,
Nincsen szó, mely vigasztalón kimondott.
Bárcsak mondhatná...

Egy fordított világban talán minden megfelel,
Hol az ember csak a szabadság rabja,
Nem láncol magához a keserűség karja.
Itt próbálhatsz kitörni... boldogabb nem leszel.
Pedig lehetnél...

Ugyan ki szab határt, ha az összes ember egy?
S ha nem egyenlő, ki érdemel rangot?
Talán, aki ordítva kelt a fülekben hangot?
Valóban a kapzsiság szab határt, s egyenlőség nem lehet.

Soha, amíg ember él e földön.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


koksanaa(szerző)2018. március 17. 21:17

@ildiko.: Köszönöm szépen, örülök hogy tetszett!

ildiko.2017. szeptember 3. 21:50

Nagyon-nagyon tetszik és meg is hatott a versed.

koksanaa(szerző)2017. július 10. 17:48

@Kisanita78: Köszönöm szépen!

Kisanita782017. június 21. 14:55

Kedves Sándor, nagyon mély és értékes gondolatokat, érzéseket fogalmaztál meg. Szívvel gratulálok :) Szeretettel: Anita

koksanaa(szerző)2015. március 31. 16:32

@Xenia29: Köszi, benézek hozzád én is! :)

Xenia292015. március 29. 22:02

Kaptál tőlem egy szívet rá. :)

koksanaa(szerző)2015. március 25. 20:34

@Sun68: Köszönöm elismerő szavaidat!

Üdv,
Sándor

koksanaa(szerző)2015. március 25. 20:32

@anci-ani: Köszönöm a megtisztelő szavakat, kedves Anci!

Üdv,
Sándor

Sun682015. március 24. 17:57

Mély gondolatokat fogalmaztál meg, gratulálok szeretettel,
Sün

anci-ani2015. március 24. 13:33

''Ugyan ki szab határt, ha az összes ember egy?
S ha nem egyenlő, ki érdemel rangot?
Talán, aki ordítva kelt a fülekben hangot?
Valóban a kapzsiság szab határt, s egyenlőség nem lehet.''
Nagyszerű, elgondolkodtató, őszinte vers!!!
Gratulálok szívvel: Anci

koksanaa(szerző)2015. március 23. 22:13

@fava: Nem élettapasztalatnak mondanám, csupán egy, a kevés még normális értékrendek közt feltörni vágyó fiatalok közötti srác reménytelenségének hangja..
Örülök, ha szomorúságával együtt mégis elnyerte a tetszését!

Üdv,
Sándor

fava2015. március 23. 18:56

Annyi élettapasztalat van ebben a versben mintha nem egy 19 éves fitalember irta volna... kemény ám jó vers ez nagyon! Szeretettel olvastalak:Valéria

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom