Besmart Dávid

Ezért írok!?

Mi szükség a versre?
Mit mondhat el neked?
Minek írom le,
Miről beszélhetnék veled?

Elkap egy-egy érzés
Papírt, tollat gyorsan!
Üvölteném hangosan,
De a nyelvem megtorpan

Szállnak a gondolatok,
Szárnyal az elme,
De elmondani neked
Csak írásban menne

Mit érzek és mit nem,
Te vagy kinek írom
A lámpafénynél nesztelen,
Magamból kiírom

Kiáltanék hangosan,
De nesztelen az írás,
Nem jut el hozzád, Küzdelem,
Mint tőr nélkül a vívás

Magamból kisírom,
A tinta az én könnyem,
S a zsebkendő mi felitatja,
Az a verses könyvem

Utánad én nem kiáltok,
Gyáva vagyok, s voltam,
A betűket nem hallja senki,
Összerogyok holtan