Belső harc
Oly gyakran tör rám a kétely,
S áraszt néha viruló hévvel,
Majd az éj dobja rám álmatlan neszét,
De tudom, én nem szerethetek beléd.
Monoton, mint régi órainga, leng,
Nevetésed fülembe most is visszacseng,
S mint kiknek nincs közös múltja, intek feléd,
Mert tudom, én nem szerethetek beléd.
Lopva lesem, miként bájolod a nőket,
Ám néha sajnálni tudnám őket,
Hiszen elnyerheted bárki kegyét,
Ezért tudom, én nem szerethetek beléd.
Elmémben visszhang: veled nem létezhetek,
De talán az adja a varázst, hogy vétkezhetek,
Többé nem állok ellen a szerepnek,
Hisz tudom már jól, mennyire szeretlek.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
EvaJane(szerző)2016. január 8. 00:32
@Matyi87: Kedves Mátyás! Megkésve bár, de nagyon köszönöm kedves soraidat! Évi
Matyi872015. április 6. 23:14
Szép ez a vágyakozóversed, egyszer majd úgyis eljön...Gratulálok!