Hajdu Éva Zsanett

Belső harc

Oly gyakran tör rám a kétely,
S áraszt néha viruló hévvel,
Majd az éj dobja rám álmatlan neszét,
De tudom, én nem szerethetek beléd.

Monoton, mint régi órainga, leng,
Nevetésed fülembe most is visszacseng,
S mint kiknek nincs közös múltja, intek feléd,
Mert tudom, én nem szerethetek beléd.

Lopva lesem, miként bájolod a nőket,
Ám néha sajnálni tudnám őket,
Hiszen elnyerheted bárki kegyét,
Ezért tudom, én nem szerethetek beléd.

Elmémben visszhang: veled nem létezhetek,
De talán az adja a varázst, hogy vétkezhetek,
Többé nem állok ellen a szerepnek,
Hisz tudom már jól, mennyire szeretlek.