Vaskor Luca

Az én utam

Börtön ez a test, de maradnom kell,
Sorsommal csatát vívnom csak nekem lehet.
Az álmaimat nem szabad félretennem,
Hisz azokért küzdök reggel s este.

Van, mi meg lett írva, de nem érdekel,
Meg kell valósítanom a lehetetlent.
Valakinek az útját örököltem,
Végig kell járnom, nem leszek tehetetlen.

Ami a múltban történt, az tett ilyenné,
Harcossá szívemet, lelkemet erőssé.
Néha elesek, meggyengülök kissé,
Volt csapás, támadás, ami engem ért.

Mikor úgy érzem, összeroskadok,
Ezekre az emlékekre visszagondolok.
Tudom, hogy felálltam nem egyszer, nem százszor,
Erőt merítek, és újra felállok.

Nem győzhettek le, gyakran ezt mondom,
Még akkor is, ha épp mást gondolok.
Nem tudom, mikor ér engem a vég utol,
De ha tehetem, addig mindent megvalósítok!