Szerző
Csiki Attila

Csiki Attila

Életkor: 32 év
Népszerűség: 25 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 216 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. április 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Csiki Attila

Üresség

Éhező szívemre egy nincstelen világ vár,
hajnalom derekán az éjjel száll rám.
Magamat a tükörben nézem,
már szemem se rebben.
Szúró tekintetem vádol és megvet,
hova lett belőlem a gyermek!?
Ébred bennem önpusztításom,
széles, torz vigyorral arcomon.
Elnyomja a sötét a hangomat,
kést markolászik a gondolat.
Remény torkát lassan átvágva,
egyik napról másikra, vakon tartva.
Gyászom néma csendben ünnepel,
szürkületben, üres szemekkel.
Lábam láncok súlya alatt menetel
magam mellé engedett kezekkel.
Magába zár és hív a végtelen.
Csak palást a vér és hús lelkemen.
A napnyugta vérbe áztatja az eget,
ítélkezek elmúlt életem felett.
Rám nehezedik az éj csillagfénnyel,
mozdulatlan napom búcsúztatja el.
Eljátszom mosoly mögött, hogy élek,
két világ közt haldoklom és élek.
Fáradtságom ellenére börtönöm az ágy,
nyitott szemmel várom a virradást.
Reggeli fénnyel találom magam szemben,
nem dobhatok el mindent, mit tettem.
S mi még vár rám, meg kell tennem,
ha kell erősen, széllel szemben.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


uzelmanjanos9562015. április 8. 07:25

Fájdalmas sorok, egy rendkívül jó versben, gratulálok:János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom