Szerző
Laczi Tímea

Laczi Tímea

Életkor: 21 év
Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 150 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. április 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (4)

Laczi Tímea

Végjáték

Egyszer,
Egy dicsőséges napon,
Mikor a színetek elé járulok,
Kérdőre vonlak
Csak szerényen.

Először a reményt veszem célkeresztbe,
Miért vett engem semmibe,
Miért adott oly sok hitet?
Hogy talán egy nap majd vele lehetek?
Miért ígért életet, ha mindig elvette őket?
Miért adott reményt az élethez...

Majd céltáblámra szegezem az álmokat,
Melyekben annyiszor szerepeltél,
Ahol oly sokszor voltam boldog,
S kedély,
Ott találkoztunk oly sokszor,
Majd éberen az édes álom,
Igen, a legrosszabb rémálommá vált.

Végül szembenézek a lelkemmel,
Azzal a vén, keserű szerkezettel,
Ami most oly szürke, beteges,
Szinte már nem is él,
Szétesett.

Meg akarom kérdezni tőle,
Miért volt jó mindenkihez?
Miért nem táplált bosszút,
Haragot senki iránt?
Miért volt buta gyilkos,
Ki szétszaggatta a szívem annyiszor.

Most itt áll előttem,
Ebben a szépen faragott tükörben,
Csönd van, nincsenek válaszok,
Nesztelen elballagok,
S a tükörkép követ.
Örökre egy lesz velem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Abraks_Anna2015. április 17. 10:40

Szép a versed!

ivettalexa2015. április 16. 14:55

nagyon szép vers lett!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom