Végtelen úton a szabadságom felé
Zord vihar hullámzó végtelen víztükör.
Amely oly hangosan morajlik és hömpölyög,
mint egy vad ellenség úgy, csata után.
Villámokat szórva, cikázva, a szívem zakatolva, fájdalommal ver.
Változó életem oly hosszú volt a magány és a keserűség után, végre
szabad lettem, bár még nem érzem a szabadság mámorító illatát.
Újra egyedül koptatom az utam, az évek már rohannak tovább,
mint a homokszemek a vízparton, a viharban.
A parton egyedül állva, a messzeségben merengve,
régi időkre emlékezve,
majd hirtelen
rádöbbenek, hogy újra élek és létezem.
Egy röpke pillantás alatt szertefoszlik a gondolatom fonala.
A szabadság mámorát érzem egész testemben, és várom
az eljövendő napot és a boldog idős éveket.
Sirályok szállnak, mert ők is szabadok, és
szárnyalnak az ég felé csoportokba verődve,
mert örülnek, hogy a viharnak vége.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
donmaci2015. április 25. 20:32
Szívvel gratulálok szép versedhez! Sok sikert a pályázathoz! Józsi
Ibolya.522015. április 22. 05:16
''A szabadság mámorát érzem egész testemben, és várom
az eljövendő napot és a boldog idős éveket.''
Nagyon szép! Szívvel gratulálok. Ibi