Szerző

Lydonn McMourn

Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 163 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. április 25.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.


Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Lydonn McMourn

A gyászoló lélek

Mint a sáros hó, oly szürkék a napjaim,
S tűz égeti gyászoló lelkem apró darabjait.
Miért kéne élnem, szeretnem? - Fájdalmasan meghalok.
Életem elmúlása a halál nyereménye.

Magányomban nem tudom kinyilvánítani
Lelkemben rejlő mély fájdalmaim,
Hátralévő időmtől borzongok,
Lassan már csak a holnapra gondolok.

A tűz, mely a lelkemben van,
Porig égeti érzéseim szépen, lassan.
Minden reményem elszállt,
Kényelmesen vár rám a hanyatlás.

Háborúban az elmémmel futok,
Magam mögött káoszt hagyok.
Látok egy sivatagos tájat,
De a nap aranysugarai megvakítanak.

Nincs erő, mi megtöri ezt a varázst,
Az átkot, amely rám hozza a pusztulást,
Elhagy engem is a halandó élet,
Halálom fájdalmas és magányos lesz.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kodrane2015. április 26. 11:30

Kár lenne érted! Jó a versed!

viola612015. április 25. 17:27

Írj még !
Viola

Sida2015. április 25. 16:23

Ne gondolj a halálra! Előbb-utóbb úgyis megtalál. Addig még szép utat kell bejárnod!
A vers, kifejezi vívódásod. Remélem írsz majd optimistább verset is.
Si

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom