Bulejsza Judit

Szabadságom

Lágyan simogatja arcomat a szél
Eljött a szorongástól mentes lét
Hallom a madarak csicsergését
Ez felbecsülhetetlen élmény
Nézni, ahogy csordogál a patak
Most már szabadnak érzem magam

Nincs kötelesség, se szabályok
Végre eltűntek az akadályok
Nem vesz körül életem szűk börtöne
Csodásan érzem magam most bőrömben

Látom, hogy virágot szedett nekem
Én eközben az uzsonnát készítettem
Felém futott boldogan, lelkesen
Nem tudtam levenni róla szemem
Leült mellém, adott egy csókot
Fülembe súgott néhány szép bókot
Nem bírok vele betelni
Nem akarom soha elengedni
A Nap kellemesen süt le ránk
Magam tökéletesen érzem már

Nem lesem az órát percenként
Itt maradnék örökre, ha tehetném
Biztonságban, karjaiban
Közben elszenderülni hajnalig, majd
A Nap első sugaraival ébredni
Az első illatokat érezni
Kirándulni a hegyekben
Miközben Ő fogja a kezem

Délután csobbanni a közeli tavakban
Kint kóricálni a szabadban
Este a tücskök zenéjét hallgatni
És hajnalig fennmaradni
Nem számít se tér, se idő
Ez ad nekem óriási erőt
Ez az én boldogságom
Ez az én igazi szabadságom!