Szerző
Raffay Györgyné Anna

Raffay Györgyné Anna

Életkor: 66 év
Népszerűség: 16 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 300 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. április 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Raffay Györgyné Anna

Csonkig égett gyertya lángja

Jöjj, kedvesem, fogd a kezem.
Beszélj, bújj hozzám szerelmesen.
Ölelj, örülj nekem, hogy megteljen
Érzéssel csordultig a szívem.
Veled lenni és érezni e titkot,
Amelyet az élet még rejteget.
Múló évek, homokóra, pergő homokszemek.
Mely lassan lehullik a végtelenbe.
Az idő elkopott kerekei jelzik az elmúló éveket,
Bár hajam ősz már, de még hevesen dobog szívem,
ha rád gondolok kedvesem...
Összetartozunk jóban - rosszban.
Erről szólt az eskünk, amit csókkal megpecsételtünk.
Csonkig égő gyertya, bár még pislog a lángja,
nem perzsel, nem éget, és lassan semmivé lesz.
De a meleget lopva, a homályból néha előbukkan,
Elvész, majd továbbparázslik csendben.
Továbbélve, pislákolva,
megmutatva erejét és titokzatos vágyát.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kicsikincsem2015. április 29. 13:14

Szép versedhez szívvel gratulálok.
Icus

Ibolya.522015. április 29. 11:49

Gyönyörű! Szívvel gratulálok. Ibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom