Tancsics Laura

Mint mindig...

Mint mindig, el kell búcsúzni egyszer,
nem visz örökké az út, hol karjaidra lelne...
Mikor felnövünk, csak ritka emlék marad,
sötét a távoli múltba.
Megszeretjük egymást, együtt vagyunk amíg lehet.
A barátság nem tart örökké!

Mind ahogy ez történik, lassan, és csendben,
álmaimban karjaidat kerestem.
Felnőttünk, itt vagyunk, nem emlékszünk sokra.
Szerettük egymást, rég volt, hogy is mondjam?!
szeretlek én, bizony így van,
de a Barátság akkor sem tart örökké...