Szerző
Vers

A verset eddig 1359 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. január 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Tancsics Laura

Mint mindig...

Mint mindig, el kell búcsúzni egyszer,
nem visz örökké az út, hol karjaidra lelne...
Mikor felnövünk, csak ritka emlék marad,
sötét a távoli múltba.
Megszeretjük egymást, együtt vagyunk amíg lehet.
A barátság nem tart örökké!

Mind ahogy ez történik, lassan, és csendben,
álmaimban karjaidat kerestem.
Felnőttünk, itt vagyunk, nem emlékszünk sokra.
Szerettük egymást, rég volt, hogy is mondjam?!
szeretlek én, bizony így van,
de a Barátság akkor sem tart örökké...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


livi72009. április 3. 21:49

nagyon igaz!...Sajnos:(

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom