Révedés
A hold lassan eltűnik a hűvös hajnali derengésben,
szemérmesen nyaldossák arcomat a reggeli fények.
Hallom, amint a függönyön átlibbenek az életzajok.
S nem tudom, holnap lesz-e még örömpillanatom.
Tavaszi lágy szellő tovaűzte a hosszú, hideg telet.
Valahol messze pacsira törte meg a puha csendet.
Amott egy játékos, fürge őz suhan el a fák közt,
vidáman, serényen, mint testemből az ifjonti tűz.
Fejemben a gondolatok merész vágya éled,
bár tudom, nem múltak el nyomtalanul az évek.
Ha majd elillan testemből csendesen az élet,
örömmel megyek, mert tudom, nem hiába éltem.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
feri572022. február 27. 06:52
Nagyon szép, kiváló alkotás Hedvig.
5.Szívvel olvastam.
Feri
vamosiistvan2022. január 28. 19:04
Szép ...!Szívvel,elismeréssel,tisztelettel:V.
Selebre2015. július 30. 20:07
Teljes mértékben egyet értek veled kedves Gyuri!
gypodor2015. május 13. 08:33
Szívet hagytam s szeretettel olvastalak... nem élünk hiába!!!
Gyuri
jocker2015. május 1. 11:42
Igen jó és igen tetszik. Azt gondolom, hogy sokunk helyett írtad, mert bizony ha a kor eljár, akkor már ez van...
csak gratulálni tudok, szeretettel: jocker/Kíber/Feri
Szinci2015. április 30. 14:15
Nagyszerű versedhez szeretettel gratulálok. Ölellek szinci
dr.vegha2015. április 30. 10:43
A vége nagyon szép lett!
Szívvel gratulálok!
Attila