Szerző
Makovics János

Makovics János

Életkor: 56 év
Népszerűség: 80 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 617 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. május 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (17)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Makovics János

Nem búcsúzom, csak elmegyek

Ahogy a vonat elindul egy cél felé,
úgy vágok neki céltalanul új célok
felé, s nem búcsúzom senkitől, mert
nincs, kinek fontos vagyok, magam
s a világ, melyben kicsiny porszem
szembe, ha száll, lélekig hatol a vágy,
mert a nincs nem lehet örök, kell a
változatosság s a kaland, üres korsó
az unalmas lét, mi értelme hát élni
tovább, ha nincs, ami lüktesse létem.
Nem búcsúzom, csak lassan elmegyek.
Mint évszakok, melyek jönnek, mennek,
maradása egynek sincsen, mert tudják,
mit oly sokan, de továbblépni nem mernek,
féltve őrzik kicsiny létük látszatbiztonságát,
s jobb a ma kenyere, mint a holnap ismeretlen.
De van, hogy már nem számít semmi, senki,
még magam magamnak sem, senki voltam,
senki vagyok, és az is maradok, modortalan,
durva pokróc, öntörvényű örök lázadó, ki
naivan hinni próbál még gyermeki mesékben,
de tudja, a világ kemény, mint a beton, melybe
oly sokszor beleverték törékeny fejét, de
gondolatai bilincsek közt is szabad maradt,
mint madár, mely oly messze száll, fel a kék
égig lenézve onnan kicsinyes dolgokra,
nem látva immár oly régóta az igazi lényeget.
Nem búcsúzom se élőtől, se holttól, lelépek,
elmenve innen immár örökre, más világ vár,
tán lehet rosszabb, de magam döntök s viselem
sorsom, s nem kell senki szánalma, fájdalma,
voltam, amíg lehettem, s bírtam, búcsúzom s
megyek "olajra lépve", s tán elcsúszok rossz
útra térve, de más lesz majd, mint ami itt van.
Búcsú nélkül, csendben távozom, sokan észre
sem veszik majd hiányom, voltam, vagyok s
nem leszek, mint múló évek, lassan elveszek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Csella2016. február 27. 12:49

Gratulálok remek versedhez. Olyan gondolatmenet, mely az elmúlt ídőben engem is foglalkoztat. Köszönöm, hogy ''ráleltél'' versemre, ezáltal megleltem művedet. Nagy döntés előtt állok, versedet a sors jelzésének veszem.
Szeretettel. Csilla

Tibcsi2016. február 9. 00:00

Nagyszerű a versed János! Szívvel olvastalak! :) Tibi

Ibolya.522015. május 30. 11:19

Különös álom! Szívvel gratulálok. Ibi

dav20012015. május 24. 15:50

Kedves János!Nagyon elgondolkodtató sorok!Szívem hagyom!
Főhajtással:Dávid

Titta2015. május 16. 08:32

Amíg lehettem,s bírtam,búcsúzom s megyek ''olajra lépve''s tán elcsúszok rossz útra térve, de más lesz mint ami itt van.Az biztos kedves János,hogy más lesz, de még milyen más!Nem kell azt sürgetni, jön az magától!Csak várj, mert éli jó és élni szép, élni vágyom örökké!!!Szívvel-lélekkel!

kicsikincsem2015. május 15. 17:33

Nagyszerű versedhez szívvel olvastam.
Icus

Matyi872015. május 15. 14:30

Kedves János!
Majdnem kimaradt a versed, majdnem nem olvastam el. Szomorú és fájó sorok. Értem, hisz ismerős ezek az érzések nekem is, főleg az álmodozás és a vágyakozás. De nem bűn álmodni és vágyakozni! Gratulálok!

Üdv: Mátyás

mama552015. május 15. 09:37

Megható, gyönyörű versedhez szívvel gratulálok: Marika

MonicaMagyar2015. május 15. 09:03

megható vers, örömmel olvastam
Gratulálok
mónika

195808082015. május 15. 06:15

Szomorú versed de azért ne meny messzire.
Üdvözlettel Eszter.

szalokisanyi12015. május 15. 06:14

''durva pokróc, öntörvényű örök lázadó, ki
naivan hinni próbál még gyermeki mesékben,''

Önvallomásod elriasztja a hozzád barátságosan közeledőt. Válaszra sem méltatod.

A vers remek!

Gratulálok! Szívvel Tisztelettel: Sanyi

Sun682015. május 14. 22:13

Kedves János, keserű álmodat olvasva csak egyet kérek tőled: még álmodban is csak olyan messze menj, ahonnan bármikor visszatérhetsz... Éreztem versedből a fájdalmat, a magányt... Szeretettel olvastalak.
Sün

Törölt tag2015. május 14. 22:12

Törölt hozzászólás.

Elise2015. május 14. 21:59

Szomorú, súlyos szavak, de tetszik!

Trombone2015. május 14. 21:22

Emelem kalapom! Szenzációs lett. ;)

editmoravetz2015. május 14. 20:46

Kedves János!
Mint már jeleztem Neked: verseid mindig olvasom.
Szeretném megsimogatni szíveden a fájó sebet.
Mondtam: írj, írj, írd ki magadból a lelkedet feldúló gondolatokat.
Lám, most azt hiszem, sikerült álomköntösbe öltöztetni még az elmondhatatlant is.
Tudom, ez még nem a megkönnyebbülés pillanata, de jó úton jársz felé.
ÍRJ, ÍRJ csak ÍRJ!!!!
Kell, hogy kijöjjön, ami nyomaszt.
Szívemet hagyom, s várom következő versedet!
Szeretettel: Edit

ivan.agnes042015. május 14. 20:37

Szép vers. Gratulálok hozzá!
Üdv.: Ágica

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom